Idegen érdekekkel riogat Putyin
A leglátványosabb ezek közül a választói rendszer vegyessé tétele, visszahozva a pártlistás mellé az egyéni képviselői mandátumokat a következő, 2016-os parlamenti választásokra. A kezdeményezés – akárcsak a közelmúltban a kormányzók közvetlen választásának bevezetése – valójában visszatérés ahhoz a rendszerhez, amely 2004-ig, Putyin első elnöki ciklusának végéig volt érvényben. Az elemzők szerint ezzel az államfő az Egységes Oroszország (JeR) párt népszerűségvesztését kívánja ellensúlyozni a népszerű, de a párthoz lojális jelöltekkel. A JeR a korábbi kétharmados után már csak abszolút többséggel bír a parlamentben. (A párt visszaesése Putyinnak már nem közvetlen presztízsveszteség, miután annak élén már nem ő, hanem Dmitrij Medvegyev jelenlegi kormányfő áll. Ő az elmúlt négy évben az államfői posztot töltötte be, az erre az időre kormányfői posztra igazolt Putyin árnyékában tevékenykedve.)
Az elnök beszédének ebben a részében érintette közvetve a külvilágot. Arról beszélt, hogy „a külföldről finanszírozott, így idegen érdekeket szolgáló személyek nem lehetnek az ország politikusai”. Kijelentette: az ország számára a demokratikus berendezkedés az egyetlen elfogadható rendszer, de az nem követhet „kívülről kikényszerített előírásokat”, és az orosz lakosság hatalmát kell hogy biztosítsa. (Ezzel arra a szabályozásra utalt, amely a jövőben megnehezíti azon szervezetek működését, amelyek külföldi alapítványokból tartották fenn magukat, és gyakran léptek fel a putyini rendszer kritikusaiként, például a választási csalásokra is felhívta a figyelmet.)
Igaz, az egyéni képviselők intézményével olyan képviselők is bekerülhetnek a parlamentbe, akik a Kremllel nem lojális, parlamenten kívüli ellenzéket képviselik. Ennek legismertebb alakjává mára Alekszej Navalnij nőtte ki magát. Az állami, korrupciógyanús ügyek internetes nyilvánosságra hozatalával ismertté vált blogger vitorlájából foghatja ki azonban a szelet Putyin azon – meglehetősen általánosan megfogalmazott – javaslata, hogy a közbeszerzésekről nyilvános elszámolás készüljön, és a folyamat felett legyen erősebb a társadalmi kontroll.
A beszéd szociális részében Putyin méltatta az állami demográfiai programot, amely szerinte az idén – húsz év alatt először pozitív, mindössze 750 fős gyarapodással – már konkrét eredményeket mutat. Szólt a lakásépítési programok és az infrastrukturális fejlesztések szükségességéről is.
– Ne tapsoljanak, nem biztos, hogy a többi rész is tetszeni fog! – mondta Putyin a honatyák mellett félezer újságíróval megtöltött ülésteremben, amikor a vezető beosztású szövetségi hivatalnokok külföldi számlavezetésének, részvényvásárlásainak korlátozására, a határon túli javaikat is érintő vagyonbevallásra tért rá. (Ez tehát nem vonatkozik a régiók parlamenti vezetőire, például a csukcsföldi parlament elnöki posztját betöltő Roman Abramovics milliárdosra.) Az elnök külön teret szentelt a gazdaságban az offshore cégek visszaszorítására. Szerinte nem lehet hagyni, hogy a tőke így szivárogjon el az országból. (Az orosz központi bank szerint az összeg az idén eléri a 75 milliárd dollárt.) Az elnöki nyilatkozat súlyát csökkenti, hogy az orosz nyersolaj legnagyobb exportőre egy svájci bejegyzésű cég, a Gunvor, amelynek élén a Putyin közeli barátjának tartott Gennagyij Tyimcsenko áll.
Az elnök kitért arra is, hogy Oroszországban vállalkozásbarát légkört kell teremteni, a privatizációra szükség van, ha azzal a vagyon jó szándékú tulajdonoshoz jut. Kiállt az egykulcsos adó mellett, bár szükségesnek vélte a luxusadó bevezetését, többek között az értékes autókra vonatkozóan. Az ország gazdaságának új alapokra van szüksége – mondta az elnök, miután a nyersanyagkivitel a jövőben már nem lesz a növekedés húzómotorja. Igaz, e tekintetben Putyin elmúlt 12 éve nem mutatott érdemi előremozdulást, ahogyan az ország keleti részének gazdasági kiaknázásában sem. Nem véletlen, hogy az elnök a szibériai térségben rejlő potenciál kihasználása mellett Mihail Lomonoszov háromszáz évvel ezelőtt elmondott szavaival tudott érvelni.
