EU-átszabás fénysebességgel
Az unió állam- és kormányfőinek kétnapos találkozójának elvileg az a célja, hogy – a Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke által felvázolt terv és menetrend alapján – politikai iránymutatást adjanak a vezetők a pénzügyi unió átalakításáról. Ezt felboríthatja, ha a pénzügyminiszterek szerda éjjel nem találnak kompromisszumot az egységes bankfelügyeleti mechanizmusról, mert akkor ez is a vezetők asztalára kerülhet.
Ez a politikai tervezgetés fázisa –mondta egy másik uniós diplomata arról, mi várható a csúcson. A csütörtöki vacsorán „fő fogást” jelentő Van Rompuy-jelentés arra koncentrál, mi az, amit szerződésmódosítás nélkül hamar el lehet végezni. Felvázol ötleteket arról is, hogy mit kellene hosszabb távon elérni. Az egységes bankfelügyeleti mechanizmus létrejötte után jövőre meg kell kezdeni a közös bankszanálási mechanizmusról szóló tárgyalásokat, és dönteni kell a bankbetét-garanciák összehangolásáról is.
Van Rompuyék szeretnék, ha már jövő tavasszal megegyezés születne arról, miként tudja az európai mentőalap átmenetileg feltőkésíteni a pénzintézeteket. Ezzel valójában 2014 közepére megvalósulhatna a bankunió.
A távlati tervek között – francia ihletésre – szerepel, hogy az eurózóna országai számára külön alapot, úgynevezett pénzügyi kapacitást hozzanak létre. Ebből elvileg akkor kaphat majd egy eurózónás tagállam, ha a strukturális gazdasági átalakításaihoz ösztönzőkre, segítségre van szüksége. Vagy ha olyan „aszimmetrikus sokkot” szenved a valutaövezet egy része (például összedől a spanyol ingatlanpiac, bedől az osztrák nyugdíjrendszer), amely hatással van az unió egészére, és amelyet csak célzott, rövid távú pénzügyi támogatással lehet hatékonyan kezelni.
A pénzügyi kapacitás másik oldala, hogy – német ihletésre – szerződéses viszony jönne létre a közösségi intézmények és egyes (főként euróövezeti) tagállamok között bizonyos gazdaságszerkezeti átalakítások vállalására. Ennek a lényege, hogy az Európai Bizottság és a tanács gazdasági javaslatait ne külső beavatkozásnak éljék meg a tagállamok, hanem tárgyalási folyamat során (amelyben a nemzeti parlamentek is szerepet kapnának) tegyék ezeket magukévá, és a végrehajtásukért vállaljanak felelősséget. Ez meglehetősen népszerűtlen ötlet, mert az ilyen méretű beavatkozást – még akkor is, ha „önként vállalt” – egyik nemzetállam politikusa sem viseli könnyen.
Sokkal jelentősebb az átalakítás annál, mint amit a lisszaboni szerződés létrehozása jelentett – mondta egy magas rangú uniós forrás, érzékeltetve, hogy a legutóbbi „alkotmányozási” folyamatnál is lényegesebb, ami ma történik az EU-ban. Ezzel együtt a mostani csúcsnak csak a politikai diskurzus a célja, és nem feltétlenül kerekedik majd botrány vagy kézzelfogható eredmény belőle.
Németek és franciák vitáznak az egységes bankfelügyeletről
Német–francia ellentétté redukálódott az egységes bankfelügyeleti mechanizmusról szóló vita. Az unió pénzügyminiszterei szerda este próbáltak megegyezni a jogi keretekben, az EU az év végéig adott magának határidőt az egyezségre. A konfliktus lényege, hogy míg a franciák a lehető legtöbb bankra szeretnék kiterjeszteni az Európai Központi Bank által működtetett mechanizmust, addig a németek csak a nagy, rendszerszintű bankokat vonnák közvetlen EKB-felügyelet alá (német takarékpénztárak így kikerülnének ez alól).
A legutóbbi kompromisszumos javaslat szerint a közvetlen felügyelet alá kerülő bankok mérlegfőösszege legalább 30 milliárd euró, és az anyaországon kívül még két tagállamban van jelen a pénzintézet. A kompromisszum nehézségét jól mutatja, hogy Párizs 2,5 milliárd eurós küszöbértékhez ragaszkodik a mérlegösszeg tekintetében, míg Berlin 50 milliárd eurót gondol határértéknek. Az eurózónán kívüli tagországok aggályait kezelték. Ha belépnek a bankfelügyeleti mechanizmusba, részt vehetnek a döntéshozásban is: a tervek szerint a kormányzótanácson kívül működő felügyeleti tanácsban képviseltethetik magukat.
(Brüsszeli tudósítónktól)
