– Cége főként a baloldali és szociáldemokrata pártoknak ad kampánytanácsokat világszerte, de ezekre a pártokra Európában most nehéz idők járnak. A karizmatikus vezető vagy a mondanivaló hiányzik?

– Erre nincs egyértelmű válasz. Az ember azt gondolná, hogy a kapitalizmussal kapcsolatos problémák a szociáldemokraták felé terelik a választókat, de ez nem így történt. A konzervatívok sokáig nagyon jól érveltek a megszorítások mellett. De lassan változik a kép: Olaszországban, Nagy-Britanniában már érezni a baloldal erősödését, Franciaországban és Dániában pedig már vissza is tértek a hatalomba. Közép-Európa kicsit más, itt különösen a korrupció elleni felháborodás erős az emberekben – ami egyébként nem pártfüggő, jobb- és baloldalon is okoz problémát. Látszik az is, hogy ahogy a politika egyre inkább alkalmazkodásra kényszeríti a társadalmat, úgy követelnek az emberek több beleszólást a döntésekbe.

„Összegyűjtük a legjobb ötleteket, és ezeket osztjuk meg az ügyfeleinkkel” –mondja a kampánytanácsadó

– Miben segíthet egy kampánytanácsadó? Adhat ötleteket a politikai tartalomra nézve is, vagy csak a formában, a kommunikációban tud segíteni?

– Nem találkoztam még olyan párttal és politikussal, akinek ne lettek volna meg a maga ötletei. De sokat tudunk segíteni abban, hogy miként tudják sikeresen kommunikálni a programjukat. Nagy nemzetközi tapasztalatunk van: nincs olyan ország, ahol a politikusok számára ne lenne központi téma az egészségügy helyzete. Ki hogyan birkózik meg ezzel? Rengeteg polgármestert segítünk, Chicagótól Rio de Janeiróig minden városnak gyakorlatilag ugyanazok a problémái: a szemétszállítás, a bűnözés, a közművek, a közlekedés. Olyanok vagyunk, mint a méhek: ide-oda repülünk és összegyűjtjük a „virágport”, vagyis a legjobb ötleteket, és ezeket megosztjuk az ügyfeleinkkel. De programot nem mi gyártunk nekik.

– Mennyire fontos az, hogy egy politikus karizmatikus legyen?

– Régebben én is hittem benne, de ma már egyre kevésbé. Ennél fontosabb, hogy meg tudja győzni az embereket. Ennek több módja is van: lehet egy jelölt magával ragadó egyéniség, de állhat a vonzereje a szakértelmében, esetleg az empátiájában, valamilyen helyzetben mutatott bátorságában. Nem a karizma, hanem a meggyőzés erejében hiszek: nem véletlenül volt az ókori görögöknél minden tudomány alapja a retorika. A kommunikáció sokat változott, a közösségi média nyilván sok mindent átírt, de a meggyőzés továbbra is a legfőbb része a politikának. És ez nem csak azt jelenti, hogy beszélnek, beszélnek, beszélnek, mert ezzel néha épp az ellenkező hatást érik el. Fontos, hogy éreztessék, odafigyelnek másokra, és képesek megváltoztatni a világot.

– Barack Obama kampányában közvetlenül nem vett ugyan részt, de a demokratákat segítette a szenátusi és kongresszusi választásokon. Minek köszönhető ön szerint Obama sikere?

– Négy oka volt. Először is a gazdaság, ami akár Obama ellen is fordulhatott volna. Amerikában soha nem választottak még újra elnököt 7,5 százalékos munkanélküliség mellett. Barack Obama azonban meggyőzte a választókat arról, hogy ha ő marad az elnök, akkor a középosztály helyzete (vagyis az átlag amerikaié) javulni fog, miközben ellenfele, Mitt Romney csak a gazdagok érdekeit képviseli. Másodszor: az amerikai társadalom demográfiai összetétele megváltozott, nőtt a nem fehér lakossága aránya, a férjezetlen nőké és a fiataloké, és ők mind a demokratákat támogatták. Obama olyan témákkal szólította meg őket – oktatás, bevándorlás –, amivel mobilizálta őket. Harmadrészt Obama meggyőzte a társadalmat arról, hogy katonailag is megfelelő vezető. Az ezzel kapcsolatos bizalmatlanság két évtizede sújtja a demokrata pártot, ezt most Oszama bin Laden likvidálásával sikerült eloszlatni. És negyedszer: Mitt Romney a leggyengébb republikánus jelölt volt, akit valaha láttam.

– Négy év alatt össze tudja szedni magát a Republikánus Párt?

Nehéz helyzetben vannak. A programjuk középpontjában egy olyan Amerika áll, amely kihalófélben van. De nagyon nehéz változtatni a programon, mert legfőbb anyagi és ideológiai támogatóik bevándorlásellenesek, mélyen vallásosak, ellenzik a női jogokat, és szélsőségesen libertáriánusok. Ugyanakkor tudják, ha nem mozdulnak, bukásra vannak ítélve: minden négy évben 2 százalékkal nő a nem fehér lakosság száma, és ők nem fognak a republikánusokra szavazni. A küzdelem a párton belül most arról szól, hogy mennyit hajlandók változni: a változás szükségességét már senki sem kérdőjelezi meg. A bevándorlás területén mindenképpen engedni fognak, de ez nem lesz elég. Könnyen meglehet, hogy nyolc évig esélyük sem lesz arra, hogy visszatérjenek a Fehér Házba. Vannak tehetséges politikusaik, Jeb Bush vagy Marco Rubio floridai szenátor, de a republikánusok kőkonzervatív szárnya egyelőre mindent tönkretesz, ami a pártot versenyképessé tenné. Pedig egy kétpárti rendszerben különösen igaz, hogy a választásokat csak középen lehet megnyerni.

– Korábban dolgozott Bill Clinton kampányában. Mekkora esélyt lát arra, hogy Hillary Clinton 2016-ban nekifut az elnökválasztásnak? Korábban inkább megosztó személyiség volt. Most vajon sikerülne mögé állítani a társadalmat?

– Hillary Clinton óriási népszerűséget élvez, támogatása meghaladja a 70 százalékot. Nagyon sikeres külügyminiszternek tartják, nemzetközileg nagyon nagy tiszteletnek örvend, és mindkét párt külpolitikusai elégedettek a munkájával. Most ugyan visszavonul, és pihenni szeretne, de ha úgy dönt, hogy 2016-ban indulni akar, akkor nagyon erős jelölt lesz. Ha belegondol, a lehető legfelkészültebb jelölt lenne: volt szenátor, külügyminiszter, first lady, vagyis óriási a tapasztalata. De akár indul, akár nem, a Clinton házaspár befolyása óriási marad az amerikai politikában.

– Ön Magyarországon tanácsaival segíti az MSZP-t, amely többek között élesen bírálja a nemrég elfogadott választási előregisztrációt. Ilyen az Egyesült Államok több államában is létezik. El tudja képzelni, hogy az ellenzék ezt valahogy a javára tudja fordítani?

– Most elsősorban azért jöttem, hogy Mesterházy Attila pártelnökkel találkozzam. A párt előtt még sok munka áll, de úgy gondolom, ő ígéretes jelölt. A regisztrációról pedig azt gondolom, hogy amikor egy párt kifogy az ötletekből, akkor megpróbálja korlátozni a választók számát, eltántorítani az ellenzék szimpatizánsait a szavazástól. Ezzel próbálkoztak idén a republikánusok is, és ezt teszi a Fidesz is. Túl azon, hogy nem tűnik nagyon demokratikus módszernek, Amerikában sok helyütt vissza is ütött: az embereket ugyanis feldühítette, és rekordszámban mentek el szavazni. Különösen a latin-amerikai bevándorlók, akik közül soha ilyen sokan nem szavaztak még. Megértették, hogy nem csupán a szavazásról van szó, hanem a gazdasági jogaikról, arról, hogy lesz-e állásuk, állampolgársági jogaik. Így Magyarországon is túl korai még arról beszélni, hogy milyen hatása lesz a törvénynek. Azok, akik úgy gondolják, hogy korlátozhatják a szavazást, gyakran meglepődnek a következményeken. A mobilizálás Magyarországon is kulcskérdés lehet, de szerintem a gazdasági helyzet mindenképpen olyan téma, amivel meg lehet győzni az embereket: szükség van a változásra. Lehet persze visszafelé mutogatni az előző kormányra, de két, vagy pláne négy évvel a kormányra kerülés után már az adott párté a felelősség.

– Sokan állítják, hogy a magyar kormányfő, Orbán Viktor igen meggyőző szónok, és kemény ellenfél lesz.

– Erről nekem más a véleményem. Lehet, hogy meggyőző szónoknak tűnik, de végső soron az számít, hogy az emberek milyen gazdasági körülmények között élnek majd 2014-ben. Ezen semmilyen gyújtó hangú szónoklat nem változtat. A csúf politikát ugyanis nehéz szép szavakkal mentegetni.