Ne veszítsük el, amit felépítettünk
Az átadási ceremóniában az EU minden esetlensége és nagysága is benne volt: a három nagy EU-s intézmény elnöke együtt vette át az oklevelet és az érmét, a beszédet ketten mondták. A hallgatóság soraiban ott ült többen között Angela Merkel német kancellár, balján Francois Hollande francia elnök, jobbján Donald Tusk lengyel kormányfő. Jagland emlékeztetett: Franciaország és Németország 70 év alatt három hatalmas háborút vívott egymással a második világháborúval bezárólag, majd a pusztítás után a francia–német kiegyezés fektette le az európai integráció alapjait. Robert Schuman francia külügyminiszter acél- és szénközösségről szóló ötlete, mely a fegyvergyártáshoz szükséges nyersanyagok menedzselését a két ország kezébe adta, fizikailag lehetetlenné tette a háborút. Jagland a teremben lévő Merkelt és Hollande-ot külön köszöntötte, akik hosszú tapsot kaptak. (Magyarországot Áder János köztársasági elnök képviselte volna, de németországi átszállását az erős havazás megakadályozta – közölte Altorjai Anita, az elnöki hivatal sajtóigazgatója az MTI-vel.)
Az integráció fázisait felidézve Jagland méltatta Németországot és Helmut Kohl volt kancellárt, amiért költségeket nem kímélve vállalta a keleti országrésszel való egyesülést. Szerinte egyáltalán nem törvényszerű, hogy a vasfüggöny lehullása után a kevés demokratikus tapasztalattal rendelkező kelet-európai államok átmenete olyan békésen és gyorsan megy végbe, ahogy az történt – ehhez az európai közösség nyújtott sorvezetőt. A norvég politikus ellenpéldaként az arab tavaszt említette.
Jagland emlékeztetett arra is: a mai válság magában hordozza a protekcionizmus és a nacionalizmus veszélyét, ha a kormányok a kisebbségekre és más országokra kenik a felelősséget. Az európai együttműködés azonban segítséget nyújt ezeknek a csapdáknak az elkerüléséhez. – Nem azért gyűltünk itt ma össze, mert azt gondoljuk, hogy az Európai Unió tökéletes, hanem azért, mert úgy hisszük, itt Európában a problémáinkat együtt oldjuk meg, és ehhez intézmények kellenek, amelyek képesek a kompromisszumra. Szükségünk van az intézményekre, hogy biztosítsuk, a nemzetállamok és az egyének mérsékletet és önuralmat gyakorolnak –mondta Jagland. – Ne veszítsük el, amit felépítettünk – mondta.
Alázattal és hálával fogadjuk a díjat – mondta Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke az elismerés átvétele után, aki méltatta a képzelet erejét, ami az EU-t létrehozta. Felidézte: 1940-ben az apjával megásatták saját sírját, de sikerült elmenekülnie. Ehhez képest a háború most elképzelhetetlen. A belga politikus önironikusan kitért arra: az EU titkos fegyvere, hogy olyan példátlanul bonyolultan köti össze a tagállamok érdekeit, hogy a háború lehetetlenné válik. – Az unió tökéletesítette a kompromisszum művészetét. Nincs dráma, nincs győztes és nincs vesztes – mondta, hozzátéve, nem csak a külső szemlélőnek tűnik zavarba ejtőnek, amikor a tenger nélküli országok vitatkoznak a halászati kvótáról, vagy a skandináv képviselők érvelnek az olívaolaj áráról szóló vitában. Van Rompuy szerint a jelenlegi válság igazi vizsga az EU számára, de a cél nem lehet csak a túlélés, hanem, hogy a kontinens képes legyen továbbra is meghatározni saját sorsát.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az EU nemzetközi szerepére hívta fel a figyelmet: a klímaváltozás elleni harcban betöltött főszerepre, a halálbüntetés ellenzésére, a Nemzetközi Büntetőbíróság támogatására, az emberi jogok védelmére és arra, hogy az unió a legnagyobb nemzetközi segélyező. Az EB-elnök szerint az EU története azt bizonyítja, az „ők” és a „mi” közti ellentét áthidalható.
Alfred Nobel halálának évfordulóján a nevét viselő tudományos és irodalmi díjakat is átadták a svéd fővárosban, Stockholmban.
