Huszonöt év garancia
A rendszer lényege, hogy a munkanélküli fiatalok ne kerüljenek ki teljesen a munka világából, és nyitva álljon előttük az ajtó a visszatérésre. Az intézkedéscsomagra vonatkozó javaslatra előreláthatólag februárban bólintanak rá a tagállamok, így akkor mindez ajánlásként megfogalmazható és politikai nyomásgyakorlással kieszközölhető lépéssé válik.
Finnországban – az európai élet- és munkakörülményeket kutató alapítvány, a Eurofound adatai szerint – a programnak köszönhetően 2011-ben a fiatal álláskeresők 83,5 százaléka legfeljebb három hónappal azután, hogy munkanélküliként regisztrált, valamilyen hathatós segítséget kapott, és ezáltal visszakerült a munka világába, és/vagy továbbképzésbe kezdett. A svéd modell a programban részt vevő 25 év alatti munkanélküliek 68 százalékának kilencven napon belül valamilyen munkát biztosított.
Személyes tanácsadást kapnak a munkanélküli fiatalok, az állami foglalkoztatási szolgálat munkatársával együtt kidolgoznak egy tervet, majd ennek megvalósítására garanciát kapnak az államtól: íme az 1984-ben bevezetett svéd és a 2005-ben indult finn rendszer alapja. Mindkét modell lényege, hogy a munkát kereső igényeit, képességeit felmérik, és ezekhez mérten ajánlanak továbbképzést vagy munkát. A svéd modell időszerűségét az is bizonyítja, hogy míg 2008-ban 10 ezren vettek részt a programban, ez az arány két év múlva már 53 ezerre nőtt. A továbbképzések a nyelvoktatásra és az informatikai képességek fejlesztésére koncentrálnak.
A rendszer előnye, hogy akkor avatkozik be, amikor a fiatalok még nem töltöttek hónapokat munka nélkül – így elkerülhetők a hosszú távú munkanélküliség káros társadalmi következményei. A munkaközvetítők gyakran együttműködnek más szociális szervezetekkel, hogy elérjék a hátrányosabb helyzetű csoportokat is. Ezzel együtt Finnországban és Svédországban is azt tervezik, hogy csökkentik a három hónapos periódust, amely alatt a szolgálatoknak megoldást kell találniuk a munkakereső fiatal gondjára.
A finn modellben a munkaadóknak is próbálnak kedvezni. Az úgynevezett Sanssi-kártya segítségével minden magánszektorban működő munkáltató, aki fiatal munkanélkülit vesz fel, egy évig maximum havi 650 eurónyi állami támogatást igényelhet. A finnek a fiatalok vállalkozásainak beindítását is támogatják. Megterheli a rendszer az állami foglalkoztatási „ügyfélszolgálatot”: az elmúlt években egy tanácsadóra hétszáz munkakereső jutott Finnországban, de a kormány 2010-ben növelte a foglalkoztatási szolgáltatások költségvetési keretét, így több tanácsadót tudtak foglalkoztatni. Ám az uniós szinten megjelenő rendszer költségeit elsősorban a tagállamoknak kellene kigazdálkodniuk. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) szerint a svéd rendszerben egy munkanélkülire évente 6600 eurót költöttek. Az Európai Bizottság szerint a huszonhét tagországnak körülbelül 21 milliárd eurójába kerülne ilyen garanciarendszer kiépítése – ezzel szemben 153 milliárd euróra teszi a gazdasági veszteséget, amely az alacsony foglalkoztatásból, a kimaradó adóbevételekből és a juttatásokra fordított kiadásokból ered.
A brüsszeli testület azt is hangsúlyozza, hogy az uniós források – többek közt az Európai Szociális Alap –készen állnak arra, hogy az intézkedésekhez támogatást nyújtsanak. Andor László foglalkoztatásért felelős EU-biztos a múlt héten Brüsszelben kiemelte: ha nem cselekszünk, katasztrofális árat fizethet Európa. Andor hozzátette, hogy az unió forrásain túl az állami szolgálatoknak, a magáncégeknek és az érintett szereplőknek kell megtalálniuk a finanszírozási formákat, amelyekkel például a felajánlott gyakornoki helyet finanszírozni lehet. A segítségre szükség is van: jelenleg 5,5 millió európai fiatal munkanélküli, s a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben sem részesülők száma 7,5 millió a 15 és 24 év közti korosztályban. Emelkedik a hosszú távú munkanélküliség aránya is: a fiatal munkanélküliek átlagosan 30 százaléka több mint tizenkét hónapja nem talál munkát. Az ifjúsági munkanélküliség aránya mára tizenhárom országban meghaladja a 25 százalékot. Görögországban és Spanyolországban a ráta több mint 55 százalék – míg Olaszország, Portugália, Írország, Bulgária, Ciprus, Lettország, Magyarország és Szlovákia esetében az arány 30 százalék körül mozog.
