A SZÍRIAI HELYZETRŐL

Szíriában felelőtlen zsarnok uralkodik, aki a saját népével háborúzik. Ezt azért teheti meg, mert nem elegendő a nemzetközi nyomás arra, hogy felhagyjon az erőszakkal. Optimizmusra ad okot, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a minap isztambuli tárgyalásain azt mondta: egyetért Recep Tayyip Erdogan török kormányfő elemzésével, de a megoldási javaslatokban eltér a véleményük. Ankara szerint Szíriában azért fajulhattak idáig a dolgok, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsának két állandó tagja, Kína és Oroszország ezt lehetővé tette. Ha változik a helyzet, és a két nagyhatalom kinyilvánítja, hogy a jövőben nem hunynak szemet, akkor a szírek egymás között békésen eldönthetik, ki irányítsa az országukat. Törökország jelenleg a szíriai ellenzékkel áll kapcsolatban, nem is tárgyalhat a damaszkuszi kormánnyal, miközben a szír hadsereg rakétái pusztítanak török területen. A szírek tisztában vannak a mi katonai erőnkkel, és akár meg is tapasztalhatják azt. Szíriával kapcsolatban egyébként az EU politikája sikertelen volt, ez Törökországban sok kételyt vet fel az unióval kapcsolatban.

A TÖRÖK EU-SZKEPSZIS OKAI

Törökország Európa leggyorsabban növekvő gazdasága volt az elmúlt öt évben. Európában itt a legfiatalabb a lakosság, a török energiaimport 75 százaléka a szomszédos térségből származik. Sok ország számára vagyunk példakép a Közel-Keleten. Erdogan miniszterelnök egyszer sem mondta ki, hogy lemondtunk volna az uniós csatlakozásról. Azt viszont megkérdezte: elvesztette-e Európa a hitét Törökországban? Őt eközben egyetlen EU-csúcsra sem hívták meg az elmúlt hat évben. Kivéve az Afrika–EU-csúcsot, amelyet még a néhai Moammer el-Kadhafi rendezett Líbiában, vagy a spanyolországi EU–Latin-Amerika csúcsot. De mi nem vagyunk sem afrikai, sem dél-amerikai ország, hanem a csatlakozásról tárgyaló EU-tagjelölt állam. Úgy tűnik, Európa nem tudja, mit akar. A tárgyalások nem szűntek meg, csak szünetet tartunk a soros ciprusi EU-elnökség fél éve alatt. Viszont tárgyalunk a bizottsággal nyolc munkabizottságban a vitatott kérdésekről, egyebek között a vízumkényszer eltörléséről.

Sokszor úgy látom, hogy az európaiak elvesztették a távlatos gondolkodás képességét. Ha nem így lenne, másként kezelnék, hogy lehetséges energiaforrásaik jó részét csak rajtunk keresztül érhetik el. Európának szüksége van ránk, amennyiben meg akarja oldani energiaproblémáit. Jó példa erre a Nabucco-vezeték, amelyről tíz éve tárgyalgatnak. Eközben mi megállapodtunk az oroszokkal egy atomerőmű felépítésében, és gázvezetéket létesítünk Azerbajdzsánból. És ki nyer mindezen? Oroszország! Az energiafejezetet a ciprusiak blokkolják. Jól tudjuk, milyen érdekeltségei vannak Oroszországnak Cipruson. De mi magyarázza a többi huszonhat ország tehetetlenségét?

A török társadalmat joggal háborítja fel, hogy nem tagjelölt európai országok eközben vízummentességet kaptak. Török állampolgárként elutazhatok vízum nélkül Japánba, Oroszországba, Horvátországba, de Magyarország vagy a szomszédos Görögország csak schengeni vízummal elérhető. A törököket bántja a megkülönböztetés. Hatvanegy éve vagyunk a NATO-ban. A NATO ugyanazon értékekre épül, mint az Európai Unió: demokrácia, emberi jogok, szabad piacgazdaság. Ott megfelelünk, itt miért nem?

KURD SZÁRMAZÁS

A Wikipédia ezt rosszul tudja, a családom török–arab eredetű. De ha kurd lennék, büszkélkednék vele. A parlamenti frakciónk egyharmada, sok kormánytag is kurd. Nekünk nem a kurdokkal, hanem a kurd terroristákkal van konfliktusunk. Tizenöt éve még csak említeni is veszélyes volt, ha valaki kurd származású, kurd nyelven megszólalni sem volt ajánlatos. Most – brüsszeli ajánlásra is – heti 25 óra kurd nyelvű adás van az állami tévében, az iskolákban felvehető tantárgy a kurd nyelv. Az AKP kormányzása alatt történt ez, mint ahogy az elhagyott örmény és görög ortodox templomok újranyitása is. Lépéseket tettünk a romák irányába, valamint az alavita kisebbség felé is. Első török államfőként Abdullah Gül köztársasági elnök felkeresett egy alavita imaházat.

Az EU olyan szerintem, akár egy dietetikus, aki az egészséges élet szempontjából fontos étkezési szabályokkal, receptekkel lát el. Mi ezeket a recepteket követjük, amikor felszámoljuk a diszkriminációt, és növekedésre serkentjük a gazdaságot. Ám úgy látom, hogy az EU gazdasági problémáinak az a fő oka, hogy a tagállamok nem tartják be a saját szabályaikat. Mi viszont a török társadalom érdekében a recepteket komolyabban vesszük, mint a dietetikust.