Kétélű fegyver a pártbetiltás
A politikusok bizonygatják, ezúttal jóval óvatosabban járnának el, mint 2003-ban, amikor a szövetségi kormány beadványa elakadt az alkotmánybíróságon: a karlsruhei testület azzal érvelt, hogy a bizonyítékul csatolt tanúvallomások elsöprő többsége a német alkotmányvédelem beépített embereitől származott, így nem nyert bizonyítást, hogy a párt valóban veszélyezteti-e a német alkotmányt. Az elutasítás után az NPD ünnepelt, a demokratikus pártok pedig csúfos kudarcot vallottak. Ám a berlini szövetségi kormány – különösen Hans-Peter Friedrich belügyminiszter és Angela Merkel kancellár – egyelőre szkeptikus az új eljárással kapcsolatban. Az ellenzők egy része egyenesen úgy véli, jobb egy demokratikus kontroll alatt működő szélsőséges párt, mint egy illegalitásban levő, ellenőrizhetetlen szervezet.
„A legjobb megoldás az lenne, ha az NPD be sem jutna a parlamentbe, de ha már ez megtörtént, akkor valahogy együtt kell élni vele. Elvégre azt is demokratikusan választották meg – mondta lapunknak Andreas Kunze-Gubsch, a CDU szászországi parlamenti frakciójának szóvivője. Szászország a két német tartomány egyike, ahol évek óta stabil parlamenti erő az NPD-frakció. Legutóbb 5,6 százalékot kapott a párt, az övé a legkisebb frakció, de alig marad le a zöldek mögött. A nyáron jókora botrányt okoztak képviselői, amikor öltönyeiktől-kosztümjeiktől hirtelen megszabadulva, a neonácik körében kedvelt Thor Steiner márka ruháiban sokkolták a képviselőket a parlamentben – a házelnök azonban nem jött zavarba, a teljes frakciót azonnal kivezettette.
Ami a betiltást illeti, Kunze-Gubsch és a CDU óvatos álláspontot képvisel: attól tartanak, hogy ha a kezdeményezés ismét kudarcot vall, annak jóval súlyosabb következményei lesznek, mint ha minden maradna a régiben. A választók ugyanis azt a következtetést vonnák le: íme, a legfőbb bírói testület is úgy találta, hogy ez a párt teljesen normális, demokratikus és választható erő. Ráadásul maga a betiltási eljárás is túlságosan ráirányítaná a figyelmet egy olyan pártra, amelynek öszsznémet politikai jelenléte nem olyan jelentős. – A német média és mi magunk sem tudjuk pontosan, hogy mi a jó módszer: agyonhallgatni az NPD tüntetéseit, vagy reagálni rájuk, ellentüntetéseket szervezni, ám ezzel felhívni rá a figyelmet? – veti fel a dilemmát a szóvivő.
Ami a szász parlamentben zajló munkát illeti, nincs semmilyen együttműködés a szélsőjobboldallal. A CDU ügyel rá, hogy saját kezdeményezéseire, programjaira ne hívja meg az NPD-t, és javaslatait a plénumon az ellenzékkel – a szociáldemokratákkal, a zöldekkel, sőt a Baloldallal – együtt szavazzák le, hogy ezzel is jelezzék: egységfront van a szélsőjobbal szemben. Nincs közös kávézás a büfében, vagy sörözés az ülések után, de erre a CDU-képviselők részéről nem is támadna igény, hiszen saját választókerületükben rendszeresen „kapnak” a szélsőjobboldaltól.
Kunze-Gubsch szerint nehéz pontosan meghatározni, hogy kik és miért szavaznak Szászországban az NPD-re, de az biztos: amai NPD-spolitikusok a korábbiaknál jóval képzettebbek, mesterien bánnak a szavakkal, és képesek a választók napi gondjaira reagálni. Olyan egyszerű megoldásokat ajánlgatnak bonyolult problémákra, amelyek aztán a kocsmai beszélgetéseken rendre újra fel-felbukkannak. Tehát nemcsak jogi szempontból, hanem politikailag is kihívás elé állítják a többi párt képviselőjét: nekik is meg kell tanulniuk jobban, közérthetőbben, ám egyszersmind demokratikusan érvelni.
Sabine Friedel, az ellenzéki SPD szászországi belügyi szakértője szerint ennél többre van szükség: mint lapunknak megerősítette, az NPD betiltásának a feltételei adottak, szerinte csak politikai akaratra van szükség. A szociáldemokraták egyértelműen kiállnak a javaslat mögött, Klaus Wowereit berlini főpolgármester például úgy vélekedett, az országnak példát kell mutatnia: egy olyan szervezetnek, amely gyűlölködő, idegenellenes és antiszemita, valamint kapcsolatban áll erőszakos csoportokkal, nincs helye egy demokratikus pártrendszerben.
Ez azonban nem egyszerű folyamat – figyelmeztett lapunknak nyilatkozva Emanuel Richter. Az aacheni egyetem professzora szerint nagyon jól alá kell támasztani az indítványt, hogy azt az alkotmánybíróság minősített többséggel – 75 százalékkal – elfogadja. Az NPD ezek után még a strasbourgi emberi jogi bírósághoz is fordulhat: a testület mérlegelheti, hogy valóban olyan nagy és jelentős szervezetről van-e szó, amely fenyegetheti a német demokráciát. Az NPD nyugat-európai összehasonlításban kifejezetten gyengének számít, és ha a strasbourgi bíróság felmenti, az jelzés lehet a társadalomnak: nincs is vele semmi baj!
Ahhoz egyébként, hogy egy pártot betilthassanak, a német alkotmány két paragrafusát kell megsértenie: egyrészt bizonyítani kell, hogy nincs belső pártdemokrácia, autoriter és centralista a vezetése (ez könnyen menne), illetve azt, hogy veszélyt jelent a demokratikus berendezkedésre (ezt már nehezebb bizonyítani). Richter szerint az NPD betiltásának vitathatatlan előnyei is lennének: nem kaphatna több állami támogatást, és így nem tudná rendkívül káros propagandamunkáját végezni. –Iskolákba járnak felvilágosító előadásokat tartani, elképesztő CD-ket osztogatnak, amelyeken a párt szlogenjeit üvöltözik. Mindezt a német adófizetők pénzéből – emlékeztet a professzor.
Az NPD betiltása azután került ismét előtérbe, hogy tavaly fény derült az úgynevezett Nemzetiszocialista Underground (NSU) gyilkosságsorozatára: a magukat illegalitásba helyező trió tagjai 2000 és 2007 között tíz emberrel végeztek, köztük török és görög bevándorlókkal és egy német rendőrnővel. Az NPD tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban állt volna velük, de szakértők nem zárják ki, hogy informális kapcsolat volt a párt és a gyilkosok között.
