Közel két évvel az úgynevezett „arab forradalmat” elindító tunéziai felkelés után újra tombol az erőszak az észak-afrikai országban. A felkelők (jobbára munkanélküli fiatalok) és a rendőrség öt napig tartó összecsapásának helyszíne a Tunisztól délkeletre, a Szahara lábánál fekvő város, Siliana volt. Ugyanolyan reménytelenül magára hagyott, szegényes település, mint Sidi Buziz, ahol két évvel ezelőtt Mohamed Buazízi fiatal zöldségkereskedő felgyújtotta magát – meséli Karim. Hozzáteszi: a város kormányzója Ben Ali elűzése után, már az új választásokon győztes párt, az Ennahda jóvoltából került ide.

Összecsapás Tuniszban a rendőrök és a szakszervezetiek között

De ittléte alatt semmi sem változott. Papíron ugyan a város költségvetése 70 százalékkal emelkedett, de hogy a pénzt mire költötték, senki sem tudja. Hacsak nem azokra a falakra, amelyekkel a rendőrség, az adminisztratív intézmények és a kormányzó házát kerítették körbe. Eközben a Silianából Tuniszba vezető egyetlen országút több mint egy éve járhatatlan. Aki a fővárosba akar eljutni, annak föl kell kapaszkodnia a hegyi szerpentinekre. Minden jel arra mutat, hogy az „arab tavasz” bölcsőjeként emlegetett jázminos forradalom kifulladásig tart. Tavaly tavasszal, Ben Ali elmenekülése után még mindenki arra számított, hogy a térség legfejlettebb állama hamar talpra áll, példát mutatva a többi észak-afrikai országnak is. Ehelyett állandósult a feszültség. Olyannyira, hogy két év is kevés volt a rendkívüli állapot feloldására. Újra és újra – legutóbb éppen november elején – hosszabbították meg a rendkívüli állapotot január végéig. A tiltakozó akciók különösen erőszakossá váltak azóta, hogy szeptemberben szélsőséges szalafiták megtámadták a tuniszi amerikai nagykövetséget.

De a nyugtalanság valójában tavaly január, az „arab tavaszt” elindító folyamat óta tart. Az ország új, mérsékelt iszlamista kormánya megpróbálta ugyan feléleszteni a gazdaságot, ám ez nehezen megy, mivel számottevően visszaesett Tunéziának az eurózóna országaival folytatott kereskedelme. Nem jönnek a külföldi befektetők sem. Papíron 3200 külföldi vállalat tevékenykedik Tunéziában – közülük csak kettő magyar –, a valóságban azonban szinte mindegyik takaréklángon működik. A legnagyobb probléma azonban, hogy a bizonytalanság miatt lényegesen kevesebb turista érkezik az országba.

Túl nagy a nyolcvanfős kabinet

A múlt heti, silianai események és az azt követő reakciók sejtetik, hogy a hatalom csúcsán sincs minden rendben. Monszef Marzúki elnök például új kabinet alakítására szólította fel Hamadi Dzsebali kormányfőt, és elvárta, hogy kérjen bocsánatot a tüntetőktől a sörétes puskával lövöldöző rendőri brutalitás miatt. Marzúki azt is nehezményezte, hogy Dzsebali 80 fős kormánya pártpolitikusokból áll, szerinte helyesebb lenne kisebb és főleg szakértői kabinetet alakítani. A gond csak az, hogy Tunéziában az alkotmány értelmében a kormányfőnek nem kötelező teljesítenie az elnök kéréseit.