A programban olyan országok fogtak össze, amelyek egyébként háborúban állnak, vagy nem ismerik el egymás létét. Az iráni kormány nyilvánosan elkötelezte magát Izrael elpusztítása mellett, miközben Izrael azzal fenyegetőzött, hogy bombázza az iráni nukleáris létesítményeket. Ciprus viszonya sem nevezhető felhőtlennek Törökországgal, máig nem vették fel a diplomáciai kapcsolatot. És mégis, az építkezés jelenlegi ütemét látva elképzelhető, hogy 2015-ben valóban működik majd a szinkrotron.

Az először az 1990-es évek közepén felvetett program nem titkolt célja a fejlett kutatás elősegítése a régióban. Ahogy az európai CERN központ a második világháború után összehozta a korábban ellenfélként hadakozó országok tudósait, úgy szeretnék elérni a kutatók együttműködését a Közel-Keleten. Nem véletlen, hogy a SESAME névre keresztelt program kormányzótanácsát az a brit Sir Chris Llewellyn Smith vezeti, aki korábban a CERN igazgatója volt. Ha a SESAME kaput nyit az együttműködésre, legalább akkora hatása lesz, mint a mesében a „Szezám, tárulj” felszólításnak.

Az épülő részecskegyorsító alapvető eleme a berlini Bessy nevű eszköz. A Stanford Egyetem professzora, Herman Winick javasolta, hogy a Bessy szinkrotron leselejtezése helyett találjanak neki egy helyet, ahol feljavítva még éveken át haszonnal működtethető. Ő ajánlotta lehetséges helyszínként a Közel-Keletet; a szinkrotronok Brazíliában, Dél-Koreában és Tajvanon is sikerrel akadályozták meg a tehetséges fiatalok elvándorlását.

Az Amman közelében épülő szinkrotronhoz hasonló berendezésből világszerte hatvan működik, de a Közel-Keleten ez lesz az első ilyen tudományos csúcsberendezés. Az UNESCO égisze alatt megvalósuló közel-keleti részecskegyorsító munkájában megfigyelőként részt vesznek orosz, német, svéd, francia, brit és amerikai kutatók is.

A BBC megkérdezte Roy Beck-et, a tel-avivi egyetem professzorát, hogyan érezte magát azon iráni tudósok között, akiknek a kormánya megfogadta, hogy elpusztítja a hazáját? „Az iráni tudósok nem tettek ilyen fogadalmat. Az iráni, a palesztin és a pakisztáni tudós barátaimmal van egy közös alapunk: ez a tudomány. Ez a lényeg.” Sir Chris Llewellyn Smith professzor elismerte, hogy az ígéretes fejlemények ellenére még rengeteg a bizonytalanság. „Egy háború megállítaná a programot, de optimista vagyok. Hiszem, hogy minden rendben lesz.” Zehra Sayers, az isztambuli Sabanci Egyetem professzora szerint a programnak sikerülnie kell. „Lehet, hogy sokáig nem lesz még béke ebben a térségben, de legalább a tudomány példát mutat arra, hogy igenis lehetséges a kommunikáció az egymással szemben álló országok között.”