A mellette álló Sasvári Márta szomorú történettel rukkol elő. – Negyvenkét évet húztam le német–angol szakos tanárként, irodalmi színpad rendezőjeként, szakkörök vezetőjeként, mindenesként a pozsonyi, majd a galántai gimnáziumban. Az idei tanévem már tényleg az utolsó. Nemrég az egyik salzburgi iskolában jártunk, ahol az ottani kolléganőm megkérdezte, mekkora nyugdíjra számítok. Mondtam neki, hogy mivel a törvényes korhatárnál több évvel később hagyom ott a katedrát, 450 euró körüli összegre. Némi értetlenség után azt hebegte, hogy sehr schön. Csak akkor némult el, amikor közöltem vele, hogy ez nem a heti, hanem a havi járandóságom lesz.

Tízszázalékos béremelést követelnek a tanárok

Liszkai Béla folytatja. – Szlovákiában jelenleg az átlagbér 889 euró. Én húsz éve tanítok matematikát, fizikát és informatikát, két diplomával. A délutáni magánórákkal együtt nyolcszáznál többet még sosem kerestem – közli a somorjai Madách Imre Gimnázium tanára.

– Hát én mit szóljak? – csattan fel a nála jóval fiatalabb tüntető hangja. – Pályakezdőként szeptembertől havi ötszáznyolc euróval szúrják ki a szemem. Ebből hogyan alapítsak családot? És vajon hol lakjunk majd, mert nekem csak egy garzonlakásra telt, arra is csak szülői segítséggel? – fakad ki. A körülöttünk állók indulatosan ismételgetik, hogy sanyarú helyzetükben a tízszázalékos bérelemelési követelésük a lehető legkisebb.

– Téved, aki azt hiszi, hogy mi csak a saját fizetésünkkel törődünk. Követeljük azt is, hogy az eddiginél jóval több költségvetési pénz jusson az oktatásügyre, belátható időn belül legalább a GDP hat százaléka. Most ennek alig több mint a fele jut erre a célra. Ha nálunk nem adnának össze jelentős összegeket a szülők, ránk dőlne az iskola – magyarázza Jana Weisová, a Pozsonyhoz tartozó vereknyei (Vrakuna) általános iskola igazgatónője.

– Itt, a nógrádi térségben sajnos nincsenek olyan tehetős emberek, mint a fővárosban. Harmincnégy éve tanítok, és egyre rosszabb a helyzet. Tavalytól már a szél süvít be néhány ablakon, olykor már elviselhetetlen a huzat, nemrég több osztály is beázott. Nem tudom, miként vészeljük át hatszáz növendékünkkel a telet. A szülők többsége munkanélküli, az égetően szükséges tatarozásra a fenntartónknak sincs egyetlen centje sem – sopánkodik Janusek Ágnes, a füleki (Filakovo) Magyar Tannyelvű Általános Iskola igazgatónője.

Dusan Caplovic oktatásügyi miniszter a múlt héten felszólította a helyi önkormányzatokat, hogy a sztrájk idejére gondoskodjanak a felügyelet nélkül maradt diákokról. A. Szabó László dunaszerdahelyi alpolgármester tájékoztatása szerint ilyen kérelemmel egyelőre senki sem fordult hozzájuk, a szülők megoldották a helyzetet. Miként más kisvárosokban is: vagy szabadságot vettek ki, vagy a nagyszülők segítenek be. Losoncon (Lucenec) ingyenes mozivetítést, a sportcsarnokban kézműves-foglalkozást szerveztek azoknak gyerkőcöknek, akiknek a szülei előre jelezték, hogy nem tudják megoldani napközi elhelyezésüket.

Pavel Ondek, a Szlovákiai Pedagógusok Szakszervezetének elnöke kérdésemre azt válaszolja, hogy kedden döntenek arról, meddig folytatják a tiltakozást, amelybe a szlovákiai állami általános és a középiskolák nyolcvan százaléka kapcsolódott be. Várják a kormány reagálását, de a helyzet nem túl biztató. – Öt százaléknál nagyobb béremelés csak akkor jöhet szóba, ha előtte megvizsgáljuk, valójában mennyi pedagógusra van szükség – üzente meg Robert Fico miniszterelnök.