A „Barlangból” a győzelemig
Az Obama-kampány mindenkit meglepett azzal, hogy milyen sok szavazót tudott mozgósítani november 6-án. Ám azóta kiderült: a hagyományos, „kopogtatós” módszer sikeréhez az is hozzájárult, hogy az aktivisták munkáját a legmodernebb informatikai eszközökkel és módszerekkel segítették. Az ajtón kopogtatás régi módszer, ám ami az önkéntesek kezében volt, azt most használták először. Olyan listával vágtak neki a munkának, amelyen pontosan feltüntették, kivel érdemes beszélni, az illető mekkora hajlandóságot mutat arra, hogy elmenjen szavazni, és ha bizonytalan, akkor vajon milyen témával lehetne meggyőzni, hogy az elnökre adja a voksát. A gazdagok adókedvezményei, vagy a fogamzásgátlás érdekli-e inkább? Esetleg az egészségügy helyzete?
Az adattömegek elemzése, a rengeteg kutatás és felmérés nem csak a választói listák összeállításában segített. – Minden egyes dolgot fel fogunk mérni, számokkal támasztunk alá ebben a kampányban – mondta Jim Messina kampánymenedzser, amikor elkezdte a munkát. Intuíció, politikai tapasztalat és ösztön helyett tehát az Obama-csapatot tudósok és adatelemzők hada irányította. A Time magazin riportja szerint ötször annyi adatelemzőt alkalmazott idén Obama, mint négy éve. A csapat vezetője pedig az a Rayid Ghani volt, aki korábban azzal foglalkozott, hogy áruházak statisztikáit, hatalmas mennyiségű adatot kielemezve javította az eladásokat. Ám az adatelemzők munkája olyannyira titkos volt, hogy még a többi munkatárs sem tudhatott róla: a chicagói kampányközpontban is elzárva, a „Barlangnak” nevezett helyen dolgoztak.
Most a számítógépekkel zsúfolt szoba egyre több titkára derül fény. A választások után a csapat tagjai közül néhányan beszámoltak a sajtónak bizonyos részletekről. Sascha Issenberg amerikai újságíró pedig évekig tartó oknyomozó munkája eredményeképpen a közelmúltban publikált könyvet arról, hogyan használták eddig a politikusok az adatokat, és miben volt más a 2012-es elnökválasztás, illetve az Obama-kampány. 2004-ben ugyanis még a republikánusok voltak előnyben: a kereskedelemben használatos módszerekkel célzottan szólították meg a választókat. Az előre meghatározott csoportok különböző üzeneteket kaptak, és minden bizonnyal ez is hozzájárult George W. Bush újraválasztásához.
Azóta fordult a kocka, a demokraták annyira előrehaladtak a modern tudományos eredmények felhasználásában, hogy egyes elemzők szerint több választási ciklusba fog telni, mire a republikánusok behozzák a lemaradást. Adatokkal, kiterjedt kutatásokkal támasztott alá mindent döntést a „Barlang.” Pontosan tudták például, kihez akarják eljuttatni a tévéreklámokat. Ezért a megszokottól eltérően nem a nagy, országos csatornákon hirdettek, hanem kisebb, a megcélzott közönség által nézett rétegadókon. A The Los Angeles Timesnak nyilatkozó egyik Obama-munkatárs szerint mindez azt jelentette, hogy a kampány irányításának egy jelentős részét, az előző évektől eltérően, kivették a politikai stratégák kezéből.
Ez pedig nagy bátorságot követelt. A republikánus oldalon már attól is féltek, hogy az ötletek hatékonyságát bizonyító felmérések során kontrollcsoportot használjanak. Ez ugyanis azt jelentette, hogy egyes választókkal nem veszik fel a kapcsolatot, azaz nem kapják meg az „üzenetet”. A demokraták ebbe is belementek, a tudományos háttér érdekében kockáztattak is. Egyesítették továbbá a demokrata párt helyi szervezeteinek választói listáját, illetve a nyilvánosan elérhető választói listákat. Minden államban eleve megvolt az adatbázis, amelyet az aktivisták korábban gyűjtöttek: felírták, kihez kopogtattak be, ott milyen választ kaptak, és kik a támogatóik. Ebbe integrálták a négy éve a támogatók által megadott, több mint százmillió e-mail címet is. Ezeket összevetették azokkal a nyilvános adatokkal is, amelyek azt mutatják, ki ment el szavazni, és ki nem (azt természetesen nem, hogy kire szavaztak).
Kiterjedt telefonos kutatások alapján pedig minden választó négy pontszámot kapott: egyet arra, mekkora a valószínűsége, hogy Obamát támogatja, egyet pedig arra, hogy mekkora eséllyel megy el szavazni. Az újdonság a negyedik pont volt: ez azt jelezte, mekkora a valószínűsége, hogy egy-egy kampánytéma említésével megváltozik az adott szavazó véleménye, vagyis a befolyásolhatóság esélyét latolgatta. Ennek alapján kopogtattak az ajtókon és beszélgettek az aktivisták a választások előtti napokban. Abban is kutatások hada segített, hogy megtalálják, hogyan lehet a támogatókat rávenni: menjenek el szavazni. Kiderült, lehetőleg személyesen kell emlékeztetni őket arra: nyilvános adattá válik, hogy voksoltak-e. Közölni kell azt is, hogy a szomszédok bizony mind szavaznak: ez sokakat rávesz a voksolásra.
Issenberg szerint az volt a legnagyobb újítás, hogy minden egyes döntést adatokkal, kutatásokkal támasztottak alá. Még azt is, hogy, mint a Time cikkéből kiderült, a kaliforniai adománygyűjtő vacsorán George Clooney legyen a „húzónév”, mert vele szívesen együtt vacsoráznának a környék vagyonos támogatói, és ezért hajlandóak nagy összeget áldozni. – Az adatelemzés, a „big data” kora a politikai kampányokban is elérkezett – írja Issenberg.
