Cseregonoszok Észak-Koreából

Mihail Gorbacsov még sehol sem volt, Moszkvában sorra temették az agg pártfőtitkárokat. Amerikában a Szovjetuniót pedig „a Gonosz birodalmának” tekintették. Amikor 1984-ben leforgatták a Vörös hajnal (Red Dawn) című akciófilmet, a képzeletbeli coloradói kisváros kamaszai – élükön a három évvel ezelőtt elhunyt Patrick Swayze-vel – egy létező hidegháborús fenyegettség légkörében nőttek fel. Jó három évtizeddel később a vörös veszedelmet már nem a szovjetek, hanem az észak-koreaiak testesítik meg.

A Vörös hajnal újraforgatott és az Egyesült Államokban a héten bemutatott változatában a Csendes-óceánhoz közelebb fekvő, Washington állambeli települést szállnak meg a kommunista Kim-dinasztia csapatai. Ami már katonai szempontból is elképesztő valószínűtlenség: a phenjani kommunista rezsim ugyan jelentős létszámú szárazföldi erővel rendelkezik, gőzerővel dolgozik ballisztikus rakétaprogramján is, de a néhai Kim Ir Szen is valószínűleg csak legmerészebb álmaiban gondolt arra, hogy egy szép napon az Egyesült Államok egy részének megszállására képes, a mozivásznon az egész égboltot elborító légiexpedíciós haderővel fog rendelkezni.

Vörös hajnal, hidegháború. Az 1984-es akciófilm DVD-borítója.
Vörös hajnal, hidegháború. Az 1984-es akciófilm DVD-borítója.

Az észak-koreai gonoszok azonban csak pótfigurák. Méghozzá a legmodernebb digitális technológiával megteremtett „csere-rosszfiúk”. A Vörös hajnal XXI. századi változatának forgatását már 2010-ben befejezték, csak éppen az utómunkálatok során jelentősen átszabták a filmet. Ennek oka, hogy a súlyos adósságokkal küzdő híres Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió vezetői úgy gondolták: a kínai ellenségkép hangsúlyozása pont a távol-keleti birodalomban, Hollywood egyik legígéretesebb ütemben fejlődő exportpiacán és az USA-államkötvények legnagyobb vásárlójánál kifejezetten kontraproduktív hatással járna. Pénzügyileg nehéz időkben a profitmaximalizálás mindennél erősebb érv, s így az 1984-es változatot csak tűzerőben felülmúló változatban a kínaiakat lecserélték a gazdasági szempontból jelentéktelennek tekintett észak-koreaiakra.

Az új Vörös hajnal kapcsán több amerikai lap megjegyzi, a kritikusok által jócskán földbe döngölt akciófilmben szinte alig nyer említést, hogy az Egyesült Államok Ázsia más részein – Afganisztánban és Irakban – viszont igazi háborúban áll. A „hősi honvédelem” másfél órás dicsőítésében a való (kül)világ annyiban mutatkozik meg, hogy a hegyi kunyhóból partizánakciókat indító kamaszokat egy az iraki frontot megjárt veterán irányítja.

A kínai vagy távol-keleti ellenség felbukkanása az amerikai filmekben nem újdonság. Annyira, hogy Hollywood egyik cézára, Cecil B. De Mille egyik 1915-ös filmjének japán gonoszát burmaira változtatta, miután az első világháború után a szigetország az USA szövetségese lett. Az 1980-as években viszont több olyan mozit forgattak, amelyek a japán technológiai invázióval kapcsolatos félelmekre játszottak rá. A vörös Kína is folyamatosan ott fondorlatoskodott: a Hawaii Five-0 című krimisorozat eredeti változatában (1968–1980) Steve McGarrett nyomozó fő ellensége Wo Fat volt: minden hájjal megkent kínai gengszter és ügynök egy személyben.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.