De csalódtak, akik azt remélték, hogy a kormányalakítás stabilizálja az észak-afrikai országban uralkodó ingatag belpolitikai állapotokat. November 1-jén ugyanis megint betörtek a parlamentbe felfegyverzett milicisták, és követelték az előző nap megválasztott kormány lemondását. A Líbia különböző régióiból érkező támadók azt nehezményezték, hogy mind a parlamentben, mind az új kormányban helyet kaptak Moammer Kadhafi rezsimjének egykori tagjai is, miközben a diktátor ellen másfél éven át fegyverrel harcoló felkelőket senki nem képviseli.

Mi tagadás, maga a kormányfő, Ali Zeidan is Kadhafi „kabátujjából” bújt elő. Az 1980-as években vezető diplomataként képviselte a rezsimet külföldön. Idővel azonban csatlakozott Kadhafi egyik legrégebbi ellenzéki mozgalmához, a Nemzeti Front Líbia Megmentéséért nevű csoporthoz. Zeidan egykori jogvédő, akit az ország liberális táborához sorolnak, s a mostani kormányfőválasztáson a parlamenti többséget alkotó Muzulmán Testvériség jelöltjét előzte meg. Győzelme igen szoros volt, 93-85 arányban utasította maga mögé Moammer Hararit, aki végül kormánytag lett, és a helyi önkormányzatokért felelős miniszteri tárcát felügyeli. Jellemző az állapotokra, hogy a kormány beiktatási ceremóniáján nyolc miniszter nem vett részt, s számos képviselő kétségét fejezte ki Zeidan csapatának jövőjét illetően.

A líbiai politikai eseményeket élénk figyelemmel követő olasz sajtó – az észak-afrikai ország 1911-től a második világháború kezdetéig Róma gyarmata volt – már önmagában a kormány felállását is sikernek tartja, hiszen egy hónappal korábban a kormányalakítással megbízott Musztafa Ali Sagúr által javasolt listát a parlament elutasította, mondván: abban nincs képviselve valamennyi meghatározó politikai irányzat.

Ami egyébként sem egyszerű vállalkozás Líbiában, ahol a pártok és a különböző mozgalmak nem valamiféle ideológia köré szerveződnek, hanem törzsi alapon, regionális érdekcsoportok képviselőiként jelennek meg. Bizonyságképpen említenénk: a kormányalakítás másnapján Líbia föderális állammá történő átalakításáért tüntettek a keleti országrész központjában, Bengáziban. A szövetségi államszervezet nem új keletű ötlet Líbiában. Már Kadhafi idején is felmerült, de a diktátor kíméletlen szigorral számolt le az ország egységét fenyegető gondolat képviselőivel. Idén márciusban Bengáziban gyűltek össze a legtekintélyesebb líbiai törzsek vezetői – lehettek vagy háromezren –, s abban állapodtak meg, hogy az országot három szövetségi államra osztják. Keleten lenne Brega, középpontjában Bengázival, nyugaton az egykori Tripolitana Tripoli fővárossal, délen pedig egy Fezzán nevű országrész alakulna Marzúk várossal a centrumában. Az ország egységét féltő központi hatalom nem örül a föderalizmus gondolatának, s attól tart, hogy a rendfenntartó szerveit vesztett, a milíciák marakodásának kitett ország széteshet.

A félelem több mint reális. Hogy csak a legutóbbi incidenst említsük: alig három nappal a parlament megrohamozása után fegyveres milicisták csaptak össze Tripoli központjában, a közbiztonságért felelős úgynevezett legfelsőbb biztonsági tanács épületénél. Szemtanúk szerint vállról indítható rakéta csapódott az épület falának. A közelben lévő kórházat is találat érte, ahová egyébként tucatnyi sebesültet szállítottak. Az összecsapás oka majdhogynem banális: a hatóságok őrizetbe vették a milícia egy tagját, s a bajtársak egész fegyverarzenállal vonultak fel a kiszabadítására. Jellemző a közállapotokra, amit a La Repubblica tudósítója maga is hitetlenkedve írt le: az összecsapás hírére az utcákon addig békésen sétálgató férfiak hazaszaladtak fegyverükért, s percek alatt hadszíntérré változtatták Tripoli központját. A líbiai miniszterelnök éppen a felkelésben részt vett lázadó csoportok lefegyverzését jelölte meg elsődleges feladatának.