Kávét locsolnak a válságra
A görög–német szópárbaj legújabb fordulója ez. Hans-Joachim Fuchtel munkaügyi miniszterhelyettes – aki szintén részt vett a múlt heti konferencián – azt találta mondani: háromezer görög önkormányzati dolgozó végez el annyi munkát, mint ezer németországi kollégájuk. (Hab a tortán, hogy Fuchtel Angela Merkel német kancellár különmegbízottja, aki éppen az önkormányzatok karcsúsításában segíti a görög tisztségviselőket.) Ez az epés megjegyzés dühítette fel igazán a demonstrálókat, akik „Nácik, kifelé!” és „Most vagy soha!” felkiáltásokkal adtak nyomatékot a haragjuknak.
– Elszigetelt incidens történt, nem ez az általános vélekedés – bizonygatja Eliasz Maglinisz. Elismeri, hogy Görögországban sokan kritikusak a németekkel szemben, de semmiképpen sem ellenségesek.
Másként látja a theszaloníki kávélocsolást Jorgosz Tzogopulosz, az európai politikával foglalkozó Eliamep alapítvány kutatója. – Lehet, hogy elszigetelt esetről van szó, de a németellenes érzések nagyon széles körben elterjedtek. Ezt tapasztalni a mindennapokban, és a felmérések is ezt bizonyítják – érvel. S noha a konzul elleni támadással a többség vélhetően nem ért egyet, az már mély meggyőződésként él a görögökben, hogy a megszorításokért Németország felelős.
Az indulatok ilyenkor könnyen elszabadulnak. Hans-Joachim Fuchtel hiába mentegetőzött, hogy a szavait félreértelmezték, Theszaloníkiben a feldühödött tüntetők megpróbáltak betörni a tanácskozás helyszínére; csak a rohamrendőrök tudták megállítani őket. Az önkormányzati dolgozókat tömörítő szakszervezet elnöke, Temisz Balaszopulosz (aki szintén részt vett a tiltakozó akcióban) a német vendégekről csak annyit közölt:
– Nem azért jöttek, hogy segítsenek, hanem hogy bejelentsék a halálos ítéletünket.
Amikor elmélyül a válság, a szélsőségek is könnyebben felszínre törnek: ezzel magyarázza Eliasz Maglinisz, hogy a Németország elleni demonstrációk közben fel-felbukkannak a nácizmusra vagy a Harmadik Birodalomra utaló jelszavak. – Valójában nem azért tüntetnek a görögök, mert a németeket náciknak tartják, hanem mert a nadrágszíjmeghúzás sokakat szegénységbe taszít – hangsúlyozza az újságíró. Óv az általánosítástól, hiszen az sem igaz, hogy minden német lustának és csalónak minősíti a görögöket.
– Én nem tekintem felelősnek Merkel kancellárt a megszorító intézkedésekért. Egyértelműen a görög politikusoké a felelősség, még ha ezt nehéz is megértetni az emberekkel – tesz garantáltan népszerűtlen kijelentést Jorgosz Tzogopulosz. Szerinte a görög kormányokat kettős felelősség terheli: hagyták az országot belesüllyedni a válságba, most pedig nem találnak belőle kiutat. – Hogyan támogassa a lakosság az elbocsátásokat, a fizetés- és nyugdíjcsökkentéseket, ha közben azt látja, hogy a kormány semmit sem tesz az adóelkerülés vagy a korrupció ellen? – kérdezi a kutató.
A németeknek alapvetően igazuk van abban, hogy Görögországnak mit kellene tennie: ezt már Eliasz Maglinisz vallja be. – Németországnak egyébként is természetes, hogy Európát irányítja. Ez se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak így van. Angela Merkel most a déli EU-tagállamokat próbálja megváltoztatni – foglalja össze a helyzetet.
A Theszaloníkiben (vagy a Merkel-látogatás idején nemrég Athénban) tüntetők köszönik, de nem kérnek ezekből a változásokból. Más kérdés, hogy egy pohár kávé kiöntésén túl jobb ötletük nekik sincs.
Viszlát, adósság?
A Bundesbank elnöke, Jens Weidmann egyre kellemetlenebb a német kormánynak: már nemcsak az Európai Központi Bank válságkezelését bírálja, hanem felvetette a görög adósság elengedésének lehetőségét is. Ezt a német kancellár és a pénzügyminiszter egyaránt mereven elutasítja – írja a Focus Online hírportál. Weidmann egy gazdasági konferencián vállalati felső vezetők előtt kijelentette, hogy előbb vagy utóbb le kell majd mondani a Görögországgal szembeni követelésekről annak érdekében, hogy az ország visszatérhessen a tőkepiacra. (MTI)
