A román gyermekek remigrációja című tanulmány szerint a többéves külföldi tartózkodás után hazatelepülő gyerekek közel fele küszködik súlyos beilleszkedési problémákkal. A tanulmányt a jászvásári (Iasi) székhelyű Társadalmi Alternatívák egyesület készítette két-két spanyol, illetve olasz szervezet közreműködésével.

– A bajok ott kezdődnek, hogy a hazatérő gyermekek nagy hányada évet ismétel – mondja lapunknak Catalin Luca ügyvezető igazgató, aki gyermekpszichológiából doktorált, és gyakorló orvos.

 – A román oktatási rendszer még mindig nagy súlyt fektet a lexikális tudásra, így a nyugatról hazatérő gyermek, bár talán sokkal fejlettebb és több készséggel rendelkezik, romániai mércével mérve „le van maradva”. Az osztályismétléssel pedig az a baj, hogy a gyerek az iskolai eredményeiben méri le a saját beilleszkedése sikerét, ebben az esetben a kudarcát – teszi hozzá a gyermekpszichológus.

A tanulmány szerint a válság kitörése, 2008 óta csak Spanyolországból és Itáliából 21 325 iskoláskorú tért haza a szüleivel: ők a remigránsok körülbelül kétharmadát teszik ki. Minden harmadik gyerek – szám szerint több mint hatezer – magatartásproblémás, kóros aktivitás- és/vagy figyelemzavaros. További 16-17 százalék számára szintén nehéz a beilleszkedés: érzelmi problémákkal, szégyen- vagy elhanyagoltságérzettel küzdenek.

A tanulmány szerint csaknem minden harmadik gyerek hónapok vagy évek múltán csatlakozhatott a határokon túl új egzisztenciát teremtő szüleihez. Ezeket a kiskorúakat hármas sokk érte: az első szakaszban a szülőtől való távolmaradást, majd a kivándorlást, végül a hazatérést szenvedték meg. A hazatérés már önmagában kudarcélmény. Az iskolában a társak szembesítik a gyermeket azzal, hogy hiába próbálta többre vinni a családja külföldön, ez nem sikerült. Visszahúzódóvá, félénkké válnak, nem vesznek részt az egyébként egészséges teljesítményversenyben. Hiányolják a nyugati iskolában megszokott jutalmazási rendszert is.

Luca szerint nyilvánvaló, hogy a szülők mellett az oktatási, a szociális és az egészségügyi rendszer sem készült fel a külföldről hazatérő gyerekek integrálására. – Nem mondanám inkompetenciának, egyszerűen csak új jelenségről van szó – mutat rá. A Társadalmi Alternatívák egyesület a tanulmány alapján kidolgoz egy kézikönyvet, amelyet a konzulátusok révén eljuttat a külföldi munkavállalókhoz is. Az igazgató hangsúlyozza: konkrét helyzetekben kell segíteni, de átfogó társadalmi problémáról van szó, amely megfelelő törődést igényel az érintett állami intézmények részéről is.

A tanulmány készítői úgy becsülik, hogy évente 1200-1400-zal bővülhet azoknak a gyermekeknek a száma, akiknek a remigráció nyomán súlyos érzelmi-pszichológiai problémákkal kell szembenézniük, és szakember segítségét igénylik. A jelenség valódi méreteit csak sejteni lehet. Ha az EU válsága elhúzódik, egyre többen lesznek kénytelenek hazatelepedni.

Kitér a tanulmány arra is, hogy – talán éppen a válság hatására – továbbra is tömegesen vándorolnak ki a románok. A paradoxon azzal magyarázható, hogy évről évre bővül azoknak az EU-tagállamoknak a köre, amelyek kénytelen-kelletlen feloldják a Románia 2007-es csatlakozása óta fenntartott munkapiaci korlátozásokat. Egy október végén végzett felmérés szerint tízből négy román elmenne az országából – negyedével több, mint 2010-ben. A 18–35 évesek körében a kivándorlási hajlandóság 54,4 százalékos.