Obama betemetné az árkokat
A kulcsfontosságú, „ingadozó” államok többségében azonban győzelmet aratott, így a szabályoknak megfelelően ott is besöport minden támogatást. Fölénye olyan magas volt, hogy bár Floridában még tegnap este, lapzártánkkor sem hirdettek végeredményt, ez egyáltalán nem számított: a korábban döntő fontosságú állam nélkül is 303 elektori szavazatot gyűjtött. A győzelemhez 270 szükséges.
A tévécsatornák keleti parti idő szerint valamivel éjjel fél 12 előtt (magyar idő szerint szerda reggel) jelentették be, hogy immár biztos, hogy Obama nyert. Hatalmas üdvrivalgás tört ki az elnök támogatói számára kibérelt chicagói stadionban, és a hírtelevíziók képei szerint Amerika-szerte több helyszínen is. Sokan gyűltek össze a New York-i Times Square-en is, hogy ott várják az eredményeket. A helyiek elmondása szerint azonban a New York utcáin uralkodó hangulatot össze sem lehetett hasonlítan a négy évvel ezelőttivel. Akkor az Egyesült Államok első fekete elnökét sokan messiásként várták és ünnepelték, ma „pusztán” egy karizmatikus politikus, de még mindig tudnak lelkesedni érte.
Mitt Romney támogatói már az este elejétől fogva búskomor arccal, félhomályban figyelték a számukra kedvezőtlen eredményeket a massachussettsi központban. Sokáig abban bíztak, hogy az utolsó pillanatban valamelyik „szoros” államban megfordul az eredmény, s emiatt Mitt Romney csak éjjel egy óra után, a biztosnak tekintett részeredmények közlése után másfél órával hívta fel az elnököt, hogy gratuláljon, és elismerje vereségét. Rövid beszédében a republikánus jelölt kijelentette: aggódik Amerika jövőjéért, és más utat képzelt el az ország számára, mint az elnök. De, mint fogalmazott, a választók másképp döntöttek, és mindenkit arra kért, hogy imádkozzon vele együtt az elnökért és az országért.
Barack Obama nem sokkal később hosszú és szenvedélyes beszédet tartott, amelynek legfontosabb üzenete az volt, hogy az ország lakossága az éles pártpolitikai megosztottságtól függetlenül alapvetően közös értékeket vall, és közösen kell dolgoznia, hogy elérje céljait. „Ez a nemzet nem olyan megosztott, mint amit a politika mutat” – mondta. A közös értékek közé tartozik például az, hogy mindenki jó iskolát szeretne a gyerekeinek és azt szeretné, ha Amerikára erős hadsereg vigyázna. Szerinte mindenki egyetért abban, hogy az ország továbbra is a technológiai fejlődés úttörője legyen, hogy csökkenteni kell az államadósságot és enyhíteni a társadalmi egyenlőtlenségeket. Közölte: az elkövetkezendő hetekben Mitt Romney-val is találkozni akar, hogy megbeszéljék, hogyan tudnának együttműködni.
A hosszú, kegyetlen és drága kampány által is mélyített politikai árkok betemetése azonban nehéz feladat lesz. Az elnök az elmúlt két évben szinte egyetlen javaslatát sem tudta átvinni a makacsul ellenálló republikánus többségű képviselőházon. Hiába hangoztatta győzelmi beszédében az összefogás fontosságát, nem biztos, hogy a következő négy évben könnyebb dolga lesz, és több eredményt tud elérni.
Amerika kedden ugyanis a képviselőház és a szenátus tagjairól is szavazott, és a helyzet itt is változatlan. A republikánusok megtartották fölényüket a képviselőházban, a demokraták pedig a szenátusban. Maradt tehát az elmúlt két évben bénultságot hozó helyzet. Pedig feladat van bőven: januárig meg kell egyeznie a két pártnak a költségvetési deficit csökkentéséről, hogy ne lépjenek érvénybe az automatikus, fűnyíróelvű megszorítások.
A republikánus pártnak pedig szembe kell néznie azzal, hogy eddigi irányvonala nem működőképes. David Gergen, a CNN politikai elemzője szerint vissza kell térniük a politikai középre a szélsőjobbról, ahová a Teadélutánmozgalom sodorta őket két évvel ezelőtt.
Emiatt veszítettek el egyébként több szenátori széket is. Missouriban és Indianában is „teadélutános” jelölteket indítottak, akik a kampány során megosztó, szélsőséges kijelentéseket tettek a terhességmegszakítással kapcsolatban. Az indianai jelölt, Richard Muordoch szerint például a nemi erőszak útján fogant gyermek is „Isten ajándéka.” Mindketten elveszítették a versenyt, pedig korábban ezek szinte biztos székeknek tűntek a republikánusok számára. A pártnak azzal is számolnia kell, hogy az Egyesült Államok lakossága egyre színesebb, ezért nem építheti választási stratégiáját továbbra is a fehér, vallásos szavazókra, nyitnia kell a kisebbségek felé is. Elemzők ezért úgy vélik, a közeljövőben fontos szerepet kaphat a párt vezetésében egy spanyol ajkú vagy afrikai-amerikai politikus. A sajtó szerint erre Marco Rubio floridai szenátornak van a legnagyobb esélye.
Nem meglepetés, hogy az amerikai választók számára a gazdaság volt a legfontosabb kérdés, ám az is kiderült: az elnök egészségbiztosítási reformja nem olyan népszerűtlen, mint korábban gondolták: csupán a válaszadók negyede vonná vissza, ötven százalék szerint maradnia kell a törvénynek.
Puerto Rico lesz az 51. csillag?
Felkerülhet az amerikai lobogóra egy újabb csillag. Puerto Rico lakosságának többsége – az amerikai elnökválasztással egy időben – nem kötelező érvényű népszavazáson úgy foglalt állást, hogy az USA 51-ik tagállama kíván lenni. A sziget 1952 óta az Egyesült Államok autonóm társult állama, lakosai amerikai állampolgárok, de például nem voksolhattak az Obama–Romneycsatában. Eddig háromszor tartottak referendumot a státusról, ám eddig mindig kisebbségben maradtak a tagság támogatói. Most 62 százalék válaszolt igennel.
A tagsági kérelmet a washingtoni kongresszusnak kell jóváhagynia. Ha ezt Puerto Rico hivatalosan előterjeszti, akkor az amerikai honatyák főleg a gazdasági, pénzügyi következményeket mérlegelik majd. Puerto Rico lakosai most nem fizetnek jövedelemadót a szövetségi büdzsébe, a szigeten a munkanélküliség 13,6 százalékos, és az évi 15 ezer dolláros egy főre jutó jövedelem messze elmarad az USA legszegényebb államáétól. (Munkatársunktól)
Obama 2.0. Amerikai álom szerényebb kivitelben
Látványosan beleőszült. És látványosan belefogyott. Már nem az a szemtelenül fiatal negyvenes. Barack Obamából négy év a washingtoni Fehér Házban ötvenes, középkorú férfit faragott. Túlsúllyal most sem küszködik, mindig is sportos alkat volt. Megőrizte persze a lezserségét, a mozgásán látszik a rendszeres kosárlabdázás. Az elnöki munka, a rengeteg feszültség azonban pokolian sok energiát emésztett fel. Hiába ő áll a világ továbbra is egyetlen szuperhatalmának élén, időből neki sem lesz több.
Talán ezért mondogatja, hogy igyekszik minél több dolgot munkatársaira átruházni. Ahogy a Vanity Fair magazinnak bevallotta, azért hord csak sötétszürke és sötétkék öltönyöket, hogy megspórolja magának a válogatást. Pontosabban az arra „elpocsékolt” perceket.
Obama még csak ötvenegy éves.
Velejéig sportember. Ha meccset néz a tévében – például a Chicago Bears vagy a másik kedvenc amerikaifutball-csapata, a Pittsburgh Steelers mérkőzését –, állítólag kikapcsolja a világot. Amikor kosarazik, megy előre, konokul. Ütközik a nála jóval fiatalabbakkal, erősebbekkel.
Az sem téríti el, hogy az egyik keményebb összecsapásban az egyik fogát is elveszítette.
Harcos alkat, mondják róla, miközben az első tévévitában – amelyben republikánus kihívója, Mitt Romney lesöpörte – megfáradt, megtört, kedvét vesztett elnök benyomását keltette. A gödörből azonban vissza tudott jönni. Még mindig az amerikai álmot képviseli.
Amikor 2008-ban nyert, Amerikában és másutt a világon úgy tekintettek rá, mint megváltóra. Aki mindenben ellentéte George W. Bushnak. Aki ismét megtestesíti a jó Amerikát. Elnökként azonban nem a jó és a rossz között kellett választania. Amerika érdekei mozgatják őt is, nem habozott learatni azokat a babérokat sem, amelyeket az első számú ellenség, Oszama bin Laden likvidálása jelentett.
Első periódusában Obama mindent egyszerre akart megoldani. Az egészségügyi reformot, a gazdasági-pénzügyi válságot, a környezetbarát technológiák ra való átállást, a költségvetési hiány lefaragását, a bevándorlást. Túlbecsülte saját erejét. Miután falakba ütközött, mintha eltűnt volna belőle az elszántság. Habozni kezdett, túl sokat töprengett, passzívvá vált. A második terminusban felszabadultabb, következetesebb lehet. Már nem kell arra gondolnia, hogy négy év múlva újabb kampány jön. Most bizonyíthat. Mert még mindig az amerikai álmot képviseli – igaz, szerényebb kivitelben. (Dési András)
