Szótár a kormány honlapján
A Magyar Közösség Pártjának szakértői szerint rossz kompromisszum született, hiszen az államnyelv használatát minden szinten kötelezővé teszik, a kétnyelvűséget viszont csak megengedik. Azt is csak ott, ahol valamelyik szlovákiai nemzeti kisebbség lélekszáma eléri a tizenöt százalékot. Fiala János, a civil szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogásza is úgy véli, hogy valóban nem jó a törvény, mert a jogi norma sem ösztönző, sem kényszerítő eszközöket nem tartalmaz. Kizárólag a polgárokra bízza, élnek-e vele. Így aztán lehet csodálkozni vagy háborogni azon, hogy például a dunaszerdahelyi üzleteken nincsenek magyar feliratok, és lehet mutogatni magyar nemzetiségű tulajdonosaikra – de attól még a helyzet megmarad, mert csak az államnak van hatékony eszköze arra, hogy változtasson rajta.
Somorján, a 15 ezres lélekszámú, hatvanöt százalékban magyarok lakta felső-csallóközi kisváros polgármesteri hivatalába július óta mindössze hárman nyújtottak be magyar nyelvű kérvényt, kétnyelvű iratot senki sem kért – mondja Sármány Ervin hivatalvezető. – Bősön senki sem élt még ezzel a jogával, pedig szinte naponta felhívjuk erre a lehetőségre polgáraink figyelmét. Erre azt felelik, hogy szlovákul egyszerűbb, mert azon a nyelven jobban ismerik a szakkifejezéseket – közli Fenes Iván polgármester.
A. Nagy László, a pozsonyi kormány kisebbségügyi biztosa kifejti:
– A folyamat nem egyszerű. Egyrészt a szlovákiai kisebbségiek kellő információ hiányában továbbra sem kérnek kétnyelvű iratot, másrészt gyakran mi magunk sem tudjuk saját anyanyelvünkön helyesen elmondani, hová megyünk, mit intézünk, mit akarunk. Még a jóhiszemű hivatalnokok sem képesek kiállítani a szükséges dokumentumokat anyanyelvünkön, mivel ők sem ismerik a megfelelő szakkifejezéseket. Ezért töltöttük fel a kormány honlapjára a neves szakemberek bevonásával készült szlovák–magyar szakszótárat, amelyet majd hasonló ukrán, ruszin és roma nyelvű szójegyzék követ – magyarázza a politikus.
Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, a Pro Civis szervezet elnöke szerint az állami hivatalok sokkal többet tehetnének a gyakorlati kétnyelvűség érdekében. – Ám az állami hivatalnokok úgy gondolják, hogy a törvénymódosítással ők elvégezték a kötelességüket, ezért kénytelenek voltunk mi lépni. Negyvennyolc olyan fontos információs tábla, illetve matrica szövegének fordítását és kétnyelvű megjelenítését végeztük el, amelyek a polgárok életének, egészségének és vagyonának védelmét szolgálják. Önkéntes adományozók pénzéből postáztuk ezeket a dél-szlovákiai polgármesteri hivatalokba – mondja. Meglepődik, amikor megemlítem neki, hogy a nyitrai Konstantin Egyetem magyar tanszéke a nyáron tanfolyamot hirdetett az önkormányzati alkalmazottak számára, akik a munkájuk során előforduló szlovák és magyar szakkifejezésekkel ismerkedhetnének meg. Kellő érdeklődés hiányában azonban el sem indult a tanfolyam. – Addig nem is lesz érdeklődés, amíg nem lesz kötelező a hivatali kétnyelvűség – feleli. Csakhogy Robert Fico kabinetje hallani sem akar jogbővítésről. Ezért a felvidéki magyar politikusok és civil szerveződések jelenlegi feladata legalább a törvény adta lehetőségek érvényesítése. Somorján már elérték, hogy a felújított autóbusz-pályaudvar információs tábláit lecserélték, és immár magyarul is feltüntették a helységneveket. Vegyes fogadtatás kísérte viszont az úgynevezett matricás akciót, amelynek során Párkánytól Királyhelmecig falragaszokon követelték a magyar feliratokat is az üzletek és cégek tulajdonosaitól. Közülük többen eleget tettek a felszólításnak, akadtak viszont, akik „rongálás” miatt ismeretlen tettes ellen feljelentéssel éltek.
Szociológusok és más szakértők figyelmeztetnek arra, hogy a szlovákiai magyarság felgyorsult asszimilációjának egyik kezdeti stádiuma éppen a nyelvváltás. Ezért is életbevágóan fontos, hogy Szlovákiában a magyar ne szoruljon vissza a családi szférába, hanem legalább helyi szinten legyen egyenrangú a szlovákkal. Ezért viszont kellő civil kurázsival küzdeni kell – hangsúlyozza sok társa nevében Fónod Szilárd csallóközi emberi jogi aktivista.
