„Túlzottak az aggodalmak”
Látogatásának egyik apropója éppen az, hogy maguk is tájékozódjanak a magyar fejleményekről; igaz, idő hiányában kizárólag fideszes politikusokkal találkoznak. Grund hozzátette: Magyarország iránt továbbra is megvan az érdeklődés a Bundestagban, a képviselők követték a német sajtó beszámolóit például az október 23-i tüntetésekről, de az európai válságországok tartják most izgalomban a német politikát. Ezek pedig nem a kelet-európaiak.
„Amikor a magyar médiatörvényt elfogadták, rögtön elterjedt, hogy ez cenzúrát jelent, de mivel nem volt meg a német fordítás, nem tudtuk, hogy mi áll benne. Nagy volt a felháborodás, aztán a magyar Alkotmánybíróság több passzust megsemmisített, vagyis az én nézetem szerint működött a demokratikus kontroll. Amíg van vita, az ellenzék tiltakozhat és ezzel befolyásolhat, megváltoztathat egy jogszabályt, addig szerintem nincs miért aggódni a demokráciáért” – mondta kérdésünkre a német politikus.
Hogy ez egy kétharmados többséggel bíró kormánypárt esetében gyakorlatilag lehetetlen, úgy vélekedett: a kétharmadot megválasztotta az ország, ennek megvolt a maga oka, például az, hogy a többi pártban már egyáltalán nem bíztak.
Német befektetők nélkül nehéz kilábalni a válságból
„A magyar népnek persze jogában áll a következő választásokon egy egészen más többséget hatalomra segíteni” – mondta. Ami a választási regisztrációt illeti, itt sem talált kifogást: vannak olyan országok, ahol ez létezik, mondta, és előre nem lehet megjósolni, hogy az új szabály melyik pártot fogja erősíteni. A német politikus úgy látja – és a CDU hivatalos irányvonala is az –, hogy amíg működik egyfajta demokratikus kontroll, például létezik erős ellenzék, vannak civil mozgalmak, és működik az Alkotmánybíróság, addig túlzott az aggodalom. Nem szabad túlértékelni és kapásból antidemokratikusnak nevezni a kétharmados többséget. Németországban is előfordult, hogy a CDU/CSU-nak nagy többsége volt a Bundestagban és az ellenzék gyenge volt, de ilyenkor a CDU-n belül képződött egy „belső ellenzék”.
Arra a kérdésre, hogy a magyar kormány tevékenységével kapcsolatos hallgatás, a kritika hiánya az ára-e a jó magyar–német gazdasági kapcsolatoknak, Grund csak annyit mondott: nem tudni, hogy zárt ajtók mögött mi hangzik el a legmagasabb politikai szinten, de tény, Magyarországnak alapvető fontosságú a német befektetők jelenléte, e nélkül nehezen jönne ki a válságból. Van egyfajta politikai aggodalom azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány hátrányosan különbözteti meg a szolgáltatókat, erősebben megadóztatja őket: az energia- és a távközlési szektorban ez bizonytalanságot okoz, és ha a nagyvállalatok ezt így érzik, akkor átterjedhet ez a közepes cégekre is.
Ez megnehezítheti, hogy Magyarország a saját erejéből kikapaszkodjon a válságból. Orbán Viktor és az Európai Unió különös viszonyával kapcsolatban is megértő a német politikus. Brüsszel sok mindent próbál szabályozni, egyformává tenni, és ezzel szemben új nemzettudat erősödik meg, magyarázza. De a demokratikus pártoknak egyfajta minimumhoz tartani kell magukat: ez a kisebbségek védelme, valamint a sovinizmustól és a szélsőségektől való elhatárolódás. Ám a hazaszeretet és az Európához tartozás között nincs semmi ellentmondás, jól megfér egymás mellett a kettő.
A magyar kormányfő által emlegetett „kettős mércével” nem ért egyet, az európai intézmények nem kezelik eltérően a kisebb vagy nagyobb, régi vagy új tagállamokat, de előfordulhat, hogy egy kis ország rosszabbul éli meg a brüsszeli kritikát, érzékenyebben reagál. Az eurózónán kívüli tagállamokat, így Magyarországot, senki sem fogja kényszeríteni, hogy átvegyék az eurót, de érdemes emlékeztetni rá: szerepel ez a csatlakozási szerződésükben.
