Tokióban született, üzleti sikereit azonban Prágában érte el. Tomio Okamura ugyanitt, negyvenévesen adta a fejét politikai karrierre. Függetlenként indult a minapi részleges cseh szenátusi választásokon, és a morvaországi Zlín választókörzetében 66:23 százalékos támogatottsággal nyert szocdem vetélytársával szemben. Pezsgőbontás után bejelentette, hogy indul a januári államfőválasztáson is. Máris a harmadik helyre került az elnökjelöltek népszerűségi listáján.

Tomio Okamura

Az általa alapított Miki Travel Moldva-parti irodájában idézi fel eddigi életét. Cseh édesanyja még a múlt század ötvenes éveiben diáklányként angolul levelezett külföldi gimnazistákkal, többek között egy japán fiatalemberrel. A fiú később Nyugat-Németországban folytatta tanulmányait, s ekkor meglátogatta cseh levelezőtársát. Találkozásaikból szerelem lángolt fel. Egy év múltán a leány férjhez ment a japán fiatalemberhez.

Tomio Okamura felidézi gyerekkorát: – Tokióban születtem. Nagyapám gyakran megvert, az utcán állandóan mutogattak rám, mert a hajam nem volt fekete, arcbőröm is eltért az ottaniakétól, s azt kiabálták, hogy „gajdzsin”, vagyis hogy idegen! Apámat alig láttuk, annyit dolgozott. Képzelheti, miket élt át az anyám, aki abban az időben talán az egyetlen szőke nő volt a japán fővárosban, s az anyanyelvén kívül csak angolul beszélt. Öt keserves év múltán visszatért az akkori Csehszlovákiába, ahol pszichiátriai intézetbe vitték, én pedig az öcsémmel együtt állami gondozottként az egyik morvaországi gyermekotthonban kötöttem ki. Itt meg ferde szeműnek csúfoltak – komorodik el a tekintete. Elvégezte a vegyészeti szakközépiskolát, de visszavágyott Tokióba, ahol cseh kristályokat árusító boltot akart nyitni. Az utcáról benyitó, referenciák nélküli fiatalemberrel azonban senki sem állt szóba, az apja is elfordult tőle, így egy ideig szemetesként tengette az életét, majd pattogatottkukorica-árusként dolgozott egy moziban, ott ismerkedett meg későbbi feleségével, aki aztán követte őt Prágába is, mert a rendszerváltás után ott próbált szerencsét.

– Japán magánórákat adtam, de a keresetemből csak éhezni lehetett. Másfél évtizede egy tavaszi reggelen az egyik ismerősöm hívott fel. Megbetegedett a japánul is beszélő idegenvezetőnk, ugorj be helyette, kérlelt. Aznap este pattant ki a fejemből az ötlet: mi lenne, ha saját utazási irodát nyitnék? Kemény hónapok következtek, melyek során korrupt hivatalnokok és megátalkodott bürokraták keserítették meg az életemet. Mára már talán elmondhatom, hogy sikeres vagyok. A Miki Travel tavaly százezer japán turistát utaztatott Csehországba, s a számuk idén tovább növekszik. A sok megaláztatás után először lehettem hálás a sorsnak, hogy két kultúrán, kétféle értékrenden nevelkedtem, mert most mindkettőnek nagy hasznát veszem – mosolyodik el. Feleségétől ugyan elvált, de a nő továbbra is üzlettársa maradt. Cseh kristályokat árusít a turistákkal teli Károly híd közelében. Ruy, egyetemista fiuk pedig japán élelmiszerboltot nyitott, ugyancsak a cseh fővárosban.

Nem mindennapi életútját a Cseh álom (Cesky sen) című sikerkönyvében elevenítette fel. Egyre többet szerepelt a médiában, blogjaiban szinte naponta ostorozta a cseh közállapotokat. Idén bejelentette, hogy édesanyja szülőföldjén szenátorjelöltként méretteti meg magát.

– Tavasszal egy gyógyszertárban álltam sorba, előttem egy idős asszony állt. A patikus hozta neki a sokféle tablettát, aztán számolni kezdett, és majdnem kétezer koronát (hozzávetőleg huszonkétezer forintot) kért tőle. Mire a néni azt rebegte, hogy ennyi pénze nincs, majd szégyenkezve indult kifelé, mire a fehér köpenyes férfi utánakiáltott, hogy ezek életmentő gyógyszerek, mielőbb váltsa ki valamennyit. Az asszony szomorúan szólt vissza: ha ezeket kifizeti, akkor éhen hal. Fejembe tolult a vér, kifizettem a számlát, s ott határoztam el, hogy ezentúl nemcsak írok a cseh közállapotokról, hanem teszek is valamit azért, hogy a csalók, a tolvajok, a gátlástalan politikusok ne lopják szét az országot, s a nyugdíjasoknak pedig ne legyenek filléres gondjaik! – emeli meg a hangját.

Választási programjában visszamenőleges hatállyal vagyonelszámoltatást követelt minden közéleti szereplőtől, továbbá a milliárdosoktól. Indítványozta azt is, hogy az állam térítse meg a kisnyugdíjasok gyógyszerkiadásait. – Nekem nem kell PR-ügynökséggel tanácskoznom a választópolgárokat leginkább foglalkoztató témákról. Én naponta köztük járok, jól tudom hát, mekkora az elkeseredés az egyre súlyosabb megélhetési gondjaik és főleg a politikusok panamázásai miatt. –Némi szünet után teszi hozzá: – Kezdő és viszonylag fiatal politikusként aligha leszek elnök. Ám azzal a tudattal szállok ringbe, hogy szenátorként is lehet szerepem a légkör megtisztításában – közli, s végül mély meghajlással köszön el.