Jegelik Reding javaslatát
Az élet persze bonyolultabb, mint egy francia vígjáték. Hiába próbálta Viviane Reding, az Európai Unió igazságügyi biztosa kötelező kvótákkal támogatni a nők szakmai előrejutását, a javaslatot – éppen női biztostársainak ellenállása miatt –egyelőre „jégre tették”. Reding azt javasolta, hogy hozzanak törvényt arról: 2020-ra a nagy tőzsdei vállalatok vezetésében legalább 40 százalékos legyen a nők aránya. Ehhez megkapta a legfontosabb tárcák élén álló férfi EU-biztosok támogatását: a finn Ollie Rehn pénzügyi, a spanyol Joaquín Almunia versenyügyi, a francia Michel Barnier belső piaci és a magyar Andor László szociális biztos is kiállt a kvóta mellett.
Kolléganői szolidaritásával viszont nem számolhatott Reding: a brit Catherine Ashton külügyi főképviselő, a holland Neelie Kroes, sőt még a svéd Cecilia Malmström és a dán Connie Hedegaard is ellenezte a javaslatot – írta a Deutsche Welle. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, aki amúgy szintén támogatta Redinget, érzékelte a megosztottságot, és inkább nem kockáztatta meg a szavazást. A kvótaügyet november közepéig elnapolták, akkor még egyszer nekifutnak. – Már száz éve harcolunk a női egyenjogúságért, egy-két hét igazán nem számít – reagált minderre Reding.
A bizottság belső megosztottsága akár jelképes is lehet. Európában ahány ország, annyi szabály: a franciák és a hollandok nemrég fogadtak el kötelező jellegű törvényt, miközben az élharcos skandinávok ma már inkább a negatív hatásokat emlegetik. Németországban a kormányt is megosztotta a kérdés. A hétgyermekes Ursula von der Leyen munkaügyi miniszter kampányolt a kötelező kvóta mellett, de sem Angela Merkel kancellár, sem Christina Schröder család- és nőügyi miniszter nem támogatta, ők inkább önkéntes vállalásokra buzdították volna a cégeket. Így amikor a német felsőház szeptember végén – szociáldemokrata kezdeményezésre – mégis elfogadta, hogy 2018-ra a nagyvállalatok vezetői grémiumában minimum 20 százalékra kell emelni a nők arányát, ezt sokan Merkel személyes vereségeként értelmezték.
Megosztott a sajtó és a közvélemény is. Sokan azt bizonygatják, hogy a szakmai karrier nem férfi–női kérdés, hanem kizárólag a hozzáértéstől, tehetségtől, elszántságtól függ. Ursula von der Leyen szemére vetik, hogy ő ugyan a női előmenetel nagy híve, a minisztériumában mégis három férfi államtitkárral dolgozik együtt. A másik tábor szerint viszont a német vállalatok „egy fejlődő ország” szintjén vannak az egyenjogúság terén, az igazgatósági tagok mind össze 3,7 százaléka nő. Sokatmondó, hogy a három legismertebb női cégvezető, Liz Mohn, Friede Springer és Johanna Quandt a jó házasságuknak,majd a férjük halálának „köszönhetik”, hogy a Bertelsmann-, a Springer- vagy éppen a BMW-társtulajdonos Quandt-birodalom élén találták magukat – emlékeztet a SüddeutscheZeitung.
