Úgy érték el 1995 és 2011 között az összesen 31,6 százalékos reálnövekedést, hogy 2009-ben 4,1 százalékos visszaesést is elszenvedett az osztrák gazdaság a nemzetközi válság nyomán. Ám 2011-re már helyreállt a válság előtti tempó. A vizsgált időszak alatt a háztartások jövedelme is nőtt, igaz, „mind össze” 16,5 százalékkal. Azaz lassabb ütemben bővült, mint a gazdaság, aminek a statisztikusok szerint elsősorban az volt az oka, hogy egyre több a szingli háztartás, s ezzel együtt jár az egy főre jutó költségek növekedése.

Az osztrákoknak az az alapérzésük, hogy évről évre jobban élnek: lakásra, fűtésre és élelmiszerre a háztartások kiadásaik valamivel több mint 25 százalékát költik, ám a fogyasztás mintegy 20 százalékát olyan szolgáltatások teszik ki – például az ingyenes óvoda –, amelyet az állam vagy magánszervezetek juttatnak adóból, azaz kvázi ingyen az embereknek.

A felmérés kiterjedt az életminőség és az úgynevezett környezeti fenntarthatóság érzetére is. A munkaképes korúak 75,2 százalékának van munkája Ausztriában, szemben a 68,6 százalékos uniós átlaggal, igaz viszont, hogy 1,4 millióra tehető azoknak a száma, akiket szegénység vagy/és kirekesztés fenyeget. Két további tényező rontja az összképet: az egyetemi végzettségűek aránya alacsonyabb, mint az unióban (23,8 százalék 34,6 százalékkal szemben), és növekszik energiafelhasználás, ami főleg a közlekedésben erőteljes.

Tavaly az osztrákok átlagosan 13,2 napot töltöttek kórházban, kevéssel többet, mint egy évvel korábban, alighanem a masszív influenzajárvány következményeként. „Csak Kanada és Új-Zéland lakossága él a mi színvonalunkon, senki más a földön” – konstatálta büszkén Konrad Pesendorfer, a Statistik-Austria vezetője. Az osztrák idillt méltatókhoz csatlakozott a német WirtschaftsWoche (WiWo) magazin is, rámutatva, hogy Ausztria gazdasága az elmúlt tíz évben gyorsabban nőtt az uniós átlagnál, s bár a kirobbanó fejlődés itt is leállt, 2013-ra is (1,5 százalékos) GDP-növekedésre lehet számítani.

A növekedésnek tulajdonítja a WiWo, hogy sehol az EU-ban nem olyan alacsony a munkanélküliségi ráta, mint az osztrákoknál. Az állam eladósodása viszont nem éri el az uniós átlagot, és az adósságfinanszírozás kamatai is a mélyben járnak. A siker titkával kapcsolatban a lap a Wifo osztrák gazdaságkutató szakértőjét, Margit Schratzenstallert idézi, aki szerint a válságot tudatos, 12 milliárd eurós konjunktúraprogrammal tompította az osztrák állam: a 2009-re előre hozott adóreformmal, a vállalatok adóleírási lehetőségeinek javításával, kedvező feltételű hitelekkel.

Ausztria az idén csak azért lépi túl valamennyire a maastrichti háromszázalékos költségvetési deficithatárt, mert a válságban megroggyant állami bankok konszolidálására kétmilliárd eurót kell költenie. Dicséretesnek mondja a WiWo, hogy Ausztria a vasfüggöny leomlása után kihasználta földrajzi helyzetét, s ma már ugródeszka a kontinens délkelet-európai terjeszkedéséhez. A magazin ugyanakkor túl magasnak ítéli az adóztatást, még akkor is, ha az állami kiadások egynegyede, 18 milliárd euró nyugdíjfinanszírozásra megy el, és magas a központi és a tartományi kormányzatok párhuzamos munkájának a költsége.