A verdiktben a talárosok jóváhagyták a két évvel ezelőtti első fokot, és öt év (ezen belül három esztendő letöltendő és további kettő felfüggesztett) börtönbüntetést róttak ki Jérome Kervielre (képünkön), a Société Générale francia bankház csaknem öt évvel ezelőtti, gigantikus brókerbotrányának főszereplőjére, főbűnösére – és talán bűnbakjára is.

A most 35 éves egykori alkusz faarccal hallgatta – szürke banki alkalmazotthoz illő fehér ingében és fekete nyakkendőjében – az indoklást és az ítéletet, amellyel szemben egyetlen jogi mentsvárat már csak a francia semmítőszék jelenthet számára. A börtönön túlmenően meg kellene elvileg fizetnie azt a csillagászati, 4,9 milliárd eurós kárt is, amelyet a banknak okozott. Pontosabban a csaknem 50 milliárdos veszteségnek azt a tízszázalékos részét, amelyet a pénzintézet az egyébként gyors kármentéssel sem tudott az utolsó pillanatokban, 2008 januárjában likvidálni. Kiszámolták: Kerviel 2010-es, már roppant szerény bevételeit alapul véve 17 ezer év alatt tudná visszafizetni a teljes summát.

Kerviel még a 2008-ban kitört válság előtt – amely egyébként a tőzsdék megingása nyomán a saját bukását is előidézte – fiktív ügyfélszámlákat hozott létre. Ezeken egymásra épülő, úgynevezett hosszú pozíciókat vett fel, azonnali vételi és határidős eladási ügyletek láncolatával. – Igen, tényleg fiktív. De azért találtam ki a műveletet, hogy ne legyen észrevehető az 1,4 milliárd eurós haszon, amelyet 2007-ben realizáltam. Meglepetést akartam okozni nektek. Felfedeztem a DAX frankfurti tőzsdeindexen egy nyerő kombinációt, amelyek a tőzsdék nyitásai közötti időeltolódásra épül – vallott az egyébként kissé zárkózott, a bohém francia fővárosban vidékinek számító (születése szerint egyébként bretagne-i) fiatalember a Le Monde hasábjain.

A peranyagból az derül ki: Kerviel „elszabadult ágyú” volt a pénzvilágban. Mindhárom vádpontban elítélték: hivatali visszaélésben, hamisításban és jogtalan számítógépes műveletekben is. – Túllépte hatáskörét, amikor a bank tudta nélkül spekulatív ügyleteket kezdeményezett, gigantikus méretekben – mondta ki a bíróság. Az ügyész a kiszabható maximumot, az öt év letöltendőt kérte rá.

Az ítéletben nem, legfeljebb a védelem érveiben jelent meg a tárgyalóteremben a francia közvéleményben is nagy vitákat kiváltó kérdés, hogy vajon egyetlen ember felelőssé tehető-e ilyen summa elkótyavetyélésében. Hiszen egy alkusznak felettesei is vannak, akik Kerviel szerint tudtak is a tevékenységéről – csak amíg jól ment a szekér, szemet hunytak felette. Igaz, amikor a bankon belül már nyomot fogtak, machinációkkal leplezni tudta a túlkapásait. Mást nem fogtak perbe rajta kívül.

Kerviel, mint a L’Engrenage (A fogaskerék) című, önmentegető könyvéből is kiderül, áldozatnak tartja magát. Elismerte, hogy elveszítette valóságérzékét, és úgy írta le magát, mint aki mókuskerékben vergődött. Azzal mentegetőzött, hogy nem saját zsebre dolgozott, mint egyes nagy csalók, hanem a banknak akart nyereséget termelni. Ezt az ügyész is elismerte.