Fico sikertörténetnek látja Bőst
Az elemzés szerint a bősi vízi erőmű a szlovák vízgazdálkodás sikertörténete, mert több fontos feladatot teljesít. A nyolc turbina Szlovákia villamosenergia-szükségletének egytizedét állítja elő, környezetkárosítás nélkül. A létesítmény kiemelkedő szerepet tölt be az árvízvédelemben, hozzájárul ahhoz, hogy a pozsonyi kikötő egész évben működhessen, és megállította az Öreg-Duna bizonyos szakaszainak erózióját. Kiváló feltételeket teremt a vízi sportok híveinek, illetve a térség madár- és állatvilágának is.
Az elemzés nem tesz említést a környezetvédők aggodalmairól, a helyi lakosság gondjairól és a vízelosztással kapcsolatos ellentétekről, amelyek elsősorban a Szigetközt sújtják.
Magyarország és Csehszlovákia 1977. szeptember 16-án kötött államközi szerződést a bős–nagymarosi vízlépcső felépítéséről. A környezetvédők és más szakértők erősödő tiltakozására az Antall-kormány 1992. május 25-i hatállyal felbontotta a szerződést, és kezdeményezte, hogy a két fél kezdjen tárgyalásokat a károk helyreállításáról. Csehszlovákia, majd az ország kettéválása után a jogutód Szlovákia ebbe nem egyezett bele, 1992. október 25-én végrehajtotta a meder áttöltését, és elterelte a Dunát. Azóta a hajózás kizárólag a jelenlegi Szlovákia területén folyik. Az Öreg-Dunába, főleg a mosoni ágába, a szükségesnél jóval kevesebb víz jut, ami miatt számos magyarországi szervezet szüntelenül tiltakozik.
Nem hozott előrelépést a hágai Nemzetközi Bíróság 1977. szeptember 25-én kihirdetett döntése sem, amely szerint a vízlépcsőszerződés felmondása, de a folyó elterelése is jogsértő volt. Azóta az ítélet végrehajtásáról rövidebb-hosszabb megszakításokkal zajlottak a magyar–szlovák kormányközi tárgyalások, amelyeken csupán néhány részeredmény született. Közösen ellenőrizték a vízi erőmű működésének hatásait a természetre. Legutóbb 2006-ban szakadtak meg az egyeztetések, amelyek rövidesen folytatódhatnak.
Szabó Marcel, a határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős magyar miniszteri biztos az MTI-nek nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy 1992-ben az akkor még létező Csehszlovákia egyoldalúan elterelte a Duna vizének 83 százalékát a saját területére, és ez a helyzet azóta is fennáll. Hangsúlyozta: a magyar kormány továbbra is törekszik egy konstruktív, de a természet és Magyarország érdekeit figyelembe vevő megoldás kidolgozására.
Szlovák partnere kifejtette: – A hágai döntést mindkét fél máig másként értelmezi, ezért igyekszünk közös megoldást találni. Nem csupán jogi és politikai problémáról, hanem bonyolult szakmai kérdéskörről van szó. Meggyőződésem, hogy nem a gyors megállapodás, hanem a verdikt alkalmazását szabályozó nemzetközi szerződés minősége a legfontosabb szempont.
Lapunk megkeresésére Fenes Iván, Bős polgármestere elmondta, hogy kedvező és kedvezőtlen változásokat egyaránt hozott a vízi erőmű. – A helybeliek munkahelyekhez jutottak, növekedett a helyi idegenforgalom, ugyanakkor gyönyörű tájakat pusztítottak el. Több ezer hektárnyi kiváló minőségű szántót az állam fillérekért sajátított ki, és azóta sem fizet értük ingatlanadót.
– A legnagyobb vesztes a felvízcsatorna és az Öreg-Duna közé szorult három csallóközi falu lakossága – szögezte le Álló Donát, Vajka polgármestere. – Ködben, már kisebb hullámverésben, miként gyakran télen sem működik a komp. Ilyenkor a helybeliek ötven kilométeres kerülőt kénytelenek megtenni, hogy az egyébként alig tíz kilométernyire levő kisvárosba, Somorjára eljussanak, ahol sokuknak a munkahelye van, és ahol a járóbeteg-ellátást biztosítják számukra – tájékoztatott.
