Harmadiknak már nincs hely
Ha igaz, hogy a politikusoknak már a nyakkendőjük színe is jelentést hordoz, akkor Jon Huntsmannek akár meg sem kellene szólalnia. Az egykori pekingi nagykövet, Utah volt kormányzója és a republikánus elnökjelöltséget az idén sikertelenül megpályázó politikus nyakkendőjének lila színét éppen akkor kapnánk meg, ha összekevernénk a pirosat és a kéket: a republikánusok és a demokraták színét.
Romney egykori riválisa szerint az a legnagyobb probléma az Egyesült Államok politikai színterén, hogy eltűnt a közép. „A két oldal között pedig lehetetlen az együttműködés, mert aki kompromisszumot, gyakorlati megoldásokat keres, azt azonnal árulónak bélyegzik” – mondta Huntsman pénteken a washingtoni Bipartisan Policy Centerben. A pártok közötti együttműködést támogató kutatóintézetet négy egykori szenátusi frakcióvezető alapította 2007-ben azzal a céllal, hogy mindkét pártnak elfogadható megoldásokat dolgozzon ki.
Huntsman azután adta fel a versenyt az elnökjelöltségért, hogy New Hampshire előválasztásán harmadik lett. Azóta többször elmondta: egy harmadik politikai erőre volna szükség Amerikában. Ezzel kivívta pártja ellenszenvét, majd úgy döntött, el sem megy a tampai elnökjelölő kongresszusra, noha 1984 óta mindig ott volt.
Az 52 éves politikus lesújtóan szólt a Republikánus Pártról a múlt hét végén is. Elmondta: úgy véli, túl sok akadály gördül az elé, aki be akar lépni a politikai színtérre, mert rengeteg pénzre van szüksége. „Ám amikor az elnökjelölt-aspiránsok vitáján fenn álltam a pódiumon, és körbenéztem, az jutott az eszembe, ide átkozottul könnyű bekerülni” – mondta, nevek említése nélkül is nyilvánvalóan a szélsőségesen konzervatív jelöltekre gondolva.
Huntsman háttere hasonló Romney-éhoz, aki végül elnyerte a jelöltséget: milliárdos üzletember fia, mormon vallású, és kétszer is volt kormányzó. A Pew kutatóintézet a „legjobban vezetett” államnak nevezte Utaht Huntsman idején, aki azért mondott le tisztségéről 2009-ben, mert Barack Obama pekingi nagykövetté nevezte ki.
„Ha az elnök kér fel egy feladatra, menni kell, akármilyen pártból is jössz” – magyarázta Huntsman. A hét gyermeket nevelő politikus folyékonyan beszél mandarinul. A nyelvet akkor tanulta meg, amikor két évig mormon misszionárius volt Tajvanon. Elnökjelölti esélyeit rontotta, hogy kevésbé volt ismert országosan, mint ellenfelei. Mérsékelt nézeteit sem volt hajlandó feladni – ellentétben a folyamatosan jobbra tolódó Romney-val. Ő volt az egyetlen, aki a republikánus jelöltek közül kimondta: hiszi, hogy van globális felmelegedés.
– A republikánus párt nem lehet „antitudományos” párt. A tudománynak nagyon fontos szerepe kell hogy legyen a politikában, a kutatási eredményeikből kiindulva kell meghozni a közpolitikai döntéseket – válaszolta Huntsman egy kérdésre. Az egykori nagykövet a választási rendszert is hibásnak tartja. Az előválasztások szerinte nem reprezentatívak, minél több embert kell szavazásra buzdítani már az „első körben”. A televíziós viták jelentőségét is bírálta, „nem lehet a legfontosabb ügyekről mélységében beszélni ilyen szituációban. Ez csak szórakoztatás”.
Huntsman szerint egyébként a kormányzók tudnak a legtöbbet a jelenlegi égető problémákról és az azokra adandó válaszokról. „Bárki lesz is az elnök, össze kellene hívnia a kormányzókat, mindkét politikai oldalról. Ők vannak közel az emberekhez, minden problémával találkoznak kicsiben, és azokat kénytelenek is megoldani, különben politikai karrierjüknek vége” – véli.
Az egykori kormányzó szerint a következő elnök fontos feladata lesz, hogy az első hónapok politikai „békéjét” kihasználva még január előtt kidolgozza az adórendszer reformját. Be kell csukni a kiskapukat, rendbe kell tenni a bevételeket, és elejét kell venni annak, hogy a Standard & Poor’s hitelminősítő is leminősítse az országot.
Szerinte a legnagyobb hiányosság ma az amerikai politikában az, hogy egyik pártnak sincs „nagy ívű és bátor” elképzelése az ország jövőjéről. „Vajon fel vagyunk-e készülve arra, hogy helytálljunk a XXI. század versenyében, amelyben egyértelműen Dél-Ázsia lesz a meghatározó?” – kérdezi. Az Egyesült Államok elnökének pedig nem azt kell kitalálnia, hogyan viszonyuljon Kínához, hanem hogy hogyan működjön együtt vele. „Amikor a beiktatása után először bemegy az elnök az Ovális Irodába, mindig kiderül, hogy Kína ezerszer összetettebb kérdés, mint amit a kampány leegyszerűsítő üzenetei sugallnak” – mondta az egykori pekingi nagykövet.
Szerinte a világon a következő évtizedekben az amerikai–kínai kapcsolat lesz a legfontosabb. Athén és Spárta vetélkedése óta azonban tudjuk, hogy egy nagyhatalom és az egyre erősödő újabb hatalom majdhogynem elkerülhetetlenül konfliktusba kerül egymással. „Tanulnunk kell a történelemből, hogy ezúttal ne ismételje meg önmagát.”
Bloomberg a mérsékeltekkel van
A következő két hétben 15 millió dollárt költ Michael Bloomberg, New York polgármesterének politikai szervezete arra, hogy támogassa a politikai középen álló helyi, állami vagy akár szövetségi tisztségekért induló jelölteket november 6-án. (Nemcsak elnökválasztás lesz, számtalan más tisztségről is szavaznak az amerikaiak.) Az egykor republikánus, majd később független színekben induló milliárdos üzletember élesen kritizálta mind Barack Obama, mind Mitt Romney programját és kampányát. Bloomberg szerint mindketten a lobbiérdekek és saját pártjuk foglyai, így nem képesek valódi eredményeket elérni. A most felajánlott pénzzel anyagi függetlenséget kíván biztosítani a mérsékelt jelölteknek, hogy ne kelljen engedniük a fent említett nyomásnak. Elmondta: azokat a jelölteket fogja támogatni, akik egyetértenek legfontosabb céljaival. Ezek pedig a melegházasság legalizálása, a fegyvertartás szigorítása és a közoktatás reformja. (The New York Times)
