A magát az „ördög ügyvédjének” tituláló kormányfő azt hangsúlyozta: ahogyan a bajban lévő gazdaságokban is akadnak roppant sikeres vállalatok, úgy Itália számára is csak az összetartozás lehet a válságból való kilábalás kulcsszava.

Monti szerint ezekben a nehéz időkben nemcsak a kormány, hanem az olasz politikai élet is komoly összetartásról tesz tanúbizonyságot. Az eddig egymás kölcsönös megsemmisítésére törekvő pártok újabban a kormány által javasolt reformintézkedésekre, így az elkerülhetetlen megszorításokra koncentrálnak.

Egészen a választási kampányig – teszik hozzá a tamáskodók. A dél-európai országban 2013 tavaszán parlamenti választásokat tartanak, és elképzelhetetlen, hogy a kampányban ne ugorjanak egymás torkának a versengő politikai erők. Meglepetésre azonban itt is hallani az eddigiektől elütő hangokat. Például a Pierferdinando Casini vezette Nemzeti Lista Olaszországért nevű, most formálódó centrumpártét, amely Montit hagyná a kormányfői székben. Az ötletet támogatja Gianfranco Fini, a Jövő és Szabadság Olaszországáért (FLI) nevű párt vezetője, a képviselőház elnöke, sőt még Luca Cordero di Montezemolo, a Ferrari elnöke vezette Jövő Itáliája is. Ez utóbbi annál meglepőbb, mivel a felmérések szerint Monti mögött jelenleg Montezemolo a legnépszerűbb politikus Itáliában.

A Monti körül alakuló egységet erősíti, hogy a jelenlegi technokrata kormányfőt pártolja Giorgio Squinzi, a gyáriparosok szövetségének elnöke. Még Angelo Bagnasco, az olasz püspöki kar elnöke is beleszólt a vitába, amikor arról beszélt, hogy az egység Monti személye körül formálódhatna.

A „montizmus” lett az itáliai politológia divattémája is. Az olasz sajtó cikkek özönét jelenteti meg mostanában a képviseleti demokrácia csődjéről és a kormányzás új formája, a „demokratikus arisztokrácia” megjelenéséről. A két szóból az arisztokrácia arra utal, hogy a kormány – és benne a kormányfő – legitimációját nem a parlamenttől, illetve a politikától, hanem a miniszterek mint egyének szakértelméből, a gazdasági szükséghelyzettel való szembenézés képességéből nyeri. Ám egyben demokratikus, mert maga mögött tudhatja a társadalom egyetértését és a parlament szavazatát.

Felvetődött, hogy Monti 2013 tavaszától már pártok alkotta kormányt irányítson. Az érintett e kiskaput maga is nyitva hagyta, amikor úgy fogalmazott: rendkívüli helyzetben, ha a pártoktól ilyen kérést kapna, figyelembe venné egy második mandátum lehetőségét.

Két szereplő azonban könnyen megfúrhatja a „demokratikus arisztokráciát”: az egyik Silvio Berlusconi, a legnagyobb (jobbközép) parlamenti párt vezére, aki rejtélyes módon eltűnt a politikából, hónapok óta meg sem szólal. Helyette Sabina Began bosnyák-német származású színésznő beszél, aki a nyár végén azzal etette a médiát, hogy Berlusconi gyermekét hordja a szíve alatt. Beganról hamar kiderült, hogy hazudik, a 76 éves Berlusconinak nem lesz újabb gyermeke. De lehet, hogy újabb miniszterelnöki mandátuma sem. A bulvárlapok szerint depressziós, csalódott, megöregedett. Mások szerint csak a megfelelő pillanatra vár. Régi álma, hogy köztársasági elnök legyen, márpedig Giorgio Napolitano mandátuma jövőre lejár.

A másik politikai szereplő, aki akadályt gördíthet Monti duplázása elé, a balközép Demokrata Párt főtitkára, Pierluigi Bersani. A pártvezetők közül pillanatnyilag ő a legnépszerűbb. Csak éppen a saját pártján belül talált kihívóra egy politikai kamasz, a 37 éves firenzei polgármester, Matteo Renzi személyében. Renzi lakókocsival járja Olaszországot, és azok voksára számít, akik csalódtak a balközépben és a jobbközépben egyaránt.

Vajon Monti jön-e Monti után, amint az olasz centrumpártok és főleg a brüsszeli eurokraták szeretnék? Egyelőre az a biztos, hogy a közvélemény-kutatások szerint a miniszterelnök népszerűsége tíz hónap kormányzás után – és számtalan megszorítás ellenére – 55 százalékon áll, s egyelőre nincs senki, aki fel tudná vele venni a versenyt.