A belvárosban felvonulók összecsaptak a rendőrséggel, amely könnygázzal válaszolt; egy idős férfi szívrohamot kapott, és a kórházban meghalt. A válság kitörése óta ez már a huszadik országos munkabeszüntetés volt, amelyet éppen a brüsszeli EU-csúcs első napjára időzítettek.

– A görög társadalom tűrőképessége határához érkezett, további megszorító intézkedéseket aligha képes elviselni – mondja lapunknak Jorgosz Kapopulosz politikai elemző. Márpedig az athéni kormány éppen arra készül, hogy 11,5 milliárd eurós költségcsökkentési csomagot hagyjon jóvá cserébe az EU/IMF-mentőcsomag következő részletéért, amely nélkül kiürül az államkassza. Bonyolítja a dolgot, hogy már a kormánykoalíció pártjai is összekülönböztek azon, milyen reformokat szabad felajánlani a trojkának (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap).

Annyira kilátástalan a gazdasági helyzet, hogy Kapopulosz pénzügyi vagy technikai jellegű megoldást már nem is tud elképzelni, kizárólag politikait. – Görögország felboríthatja az európai dominósort, és ezt senki sem akarja – hangsúlyozza. Szerinte nonszensz görög problémáról beszélni, az euróövezet valódi gondja Spanyolország, amelynek megmentésére nagyságrendekkel több pénzt kell költeni.

– Az európai politikusok még mindig Görögországot emlegetik, de ez csak populizmus. Az igazi tárgyalásokon nem ez számít – teszi hozzá a politikai elemző.

A bér- és nyugdíjcsökkentésekbe, adóemelésekbe belefáradt lakosságot nem nehéz rábírni a tiltakozásokra. A csütörtöki sztrájkot a két legnagyobb szakszervezeti szövetség, az ADEDY és a GSEE szervezte. Az utóbbi elnöke, Janisz Panagopulosz a közhangulatot meglovagolva kijelentette: „A kormánynak legalább egyszer nemet kellene mondania a trojka abszurd kéréseire. A katasztrofális intézkedések csak kétségbeesésbe taszítják a társadalmat, és a tiltakozási hullám sosem ér véget.”

Bármilyen kétségbeejtő állapotba kerül is Görögország, Jorgosz Kapopulosz szerint szó sincs arról, hogy kilépjen az eurózónából, és ez a lehetőség Spanyolország esetében sem merül fel komolyan. – Nehéz nem észrevenni, hogy Portugáliában ugyanaz történik,mint Görögországban: stagnál a gazdaság, növekszik a munkanélküliség. Utána következik majd Spanyolország, és ha az európai vezetők nem szánják rá magukat a politikai változásokra, Olaszország is bajba kerül – figyelmeztet.

Lesz miről vitatkozni a csütörtökön kezdődött uniós csúcson: ott van például a német javaslat, miszerint a költségvetési EU-biztosnak kellene jóváhagynia a tagállamok nemzeti büdzséit, szükség esetén megvétózva a túlzottan könnyelmű terveket. A nagyobb költségvetési fegyelem a görög politikai elemző szerint is remek ötlet (ebben a vitában Görögországnak vagy Spanyolországnak amúgy sem „osztottak lapot”), ám erősen kérdéses, miként lehet a német fiskális szigort Olaszországban és Franciaországban elfogadtatni.

– Elképzelhetetlen politikai árat kellene fi zetni ezért az olaszoknál vagy a franciáknál. Elég a nyugdíjkorhatárra gondolni, amely Franciaországban 60 év, Németországban 67 év: a francia kormánynak rendkívül nehéz ezen emelni – emlékeztet Kapopulosz. Amikor pedig a költségvetési szigor nemzeti problémákkal ütközik, könnyen kialakul a regionális nacionalizmus, amelyre friss példákat is találni Európában: Katalóniában, Flandriában vagy Észak-Olaszországban.

Rohamrendőrök tartóztatnak fel egy tüntetőt Athén központjában