Terítéken a bankunió
A bankunió tekintetében rengeteg nyitott kérdés maradt, amit tetéz, hogy az eurózónán kívüli tagállamok komoly bírálatokat fogalmaztak meg az Európai Bizottság egységes bankfelügyeletre vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Az egyik fő probléma a bankfelügyeletet elvileg irányító Európai Központi Bank felügyelőbizottságában való részvétel (az eurózónán kívüli tagok az igazgatótanácsban nem vehetnek részt), amin keresztül biztosítanák a zónán kívüliek, hogy valamennyi beleszólást kapjanak. A másik kérdés, hogy az eurózóna bankjai elvileg a jövőben kaphatnak-e segítséget az európai mentőalaptól, miközben az övezeten kívüli bankok ebből ki- és versenyhátrányba szorulnak.
Konkrét megoldásokat most sem várhatunk, az euróövezeten kívüli államok azt szeretnék elérni, hogy az Európai Tanács tudatosítsa a problémát, s esetleg kérje meg a megfelelő fórumokat az ügy kezelésére. Mindez viszont elég sürgős: a júniusi csúcson a vezetők olasz és spanyol kérésre abban egyeztek meg, hogy az európai mentőalap közvetlenül is feltőkésíthet bankokat (hogy ne az egyébként is bajban lévő államok költségvetését terheljék vele), amint feláll a hatékony bankfelügyelet. (Bonyolítja a kérdést, hogy nemrég Németország, Finnország és Hollandia jelezték: a mostani bajok feltakarítására nem, csak jövőbeli válságok kezelésére lehetne használni ezt a megoldást –ami ellentétes a spanyol és az olasz érdekekkel.) A bizottság ambiciózus javaslata szerint már jövőre működésbe lépne a rendszer, de ezt csaknem lehetetlen kivitelezni.
A Rompuy-féle jelentés lényege, hogy a júniusban felvázolt négy építőelemet – az integrált pénzügyi, költségvetési, gazdaságpolitikai keretet, illetve a demokratikus kontrollt – a tagállamokkal folytatott egyeztetés után az ET elnöke továbbgondolta. A dokumentumban sok fontos elem szerepel, de újdonság az úgynevezett „fiskális kapacitás”. Erre a sajtó csak eurózóna-költségvetésként utal, hiszen csak a közös valuta használóinak válna elérhetővé valamiféle újabb forrás. Az állítólag francia ihletésű ötlet részletei azonban rendkívül homályosak. A jelentéssel kapcsolatban ez a fő gond: túl kidolgozatlan ahhoz, hogy politikai vitát folytassanak róla, de politikai felhatalmazás nélkül a technikai szinten dolgozó szakemberek – érthető módon – nem akarnak továbblépni.
