A politikai elemző úgy látja, hogy országában egyelőre nincs olyan erő, amely képes lenne a demokratikus változások kikényszerítésére. A társadalom ugyan igényli a változást, s egyre inkább nyitott Európára, ám a hatalom nem akar változtatni a fogalmazása szerint „államfeudalista rendszeren”. A szeptember 23-án lezajlott választások nem voltak sem szabadok, sem tisztességesek. A folyamat ellenőrizhetetlen volt, egyetlen ellenzéki erő sem jutott be a törvényhozásba. A társadalom korábban is kinyilvánított meggyőződése beigazolódott: a parlamentnek nincs befolyása a Fehéroszoroszágban zajló folyamatokra. A dolgok Alekszander Lukasenko hivatalában dőlnek el.

Az ellenzékről Meljancevnek meglehetősen sommás véleménye van. A fehérorosz ellenzék képtelen túllépni a megosztottságán, ez is oka a gyengeségének. A másik, hogy az általa felvetett témák – például a demokratikus intézmények, az emberi jogok, a politikai elítéltek helyzete – nem foglalkoztatják a lakosságot. A gazdaság, az életszínvonal, a fogyasztás az, ami a fehérorosz lakosságot izgatja. Az ellenzék nagy gyengesége, hogy száz százalékban külföldről támogatják, finanszírozzák – nyomatékosította az elemző. A választóknak csak 8,6 százaléka szavazna ellenzéki aktivistára – derült ki egy független felmérésből. Meljancev azt mondta, a korábban tömeges ellenzékből visszavonultak azok, akiknek az egzisztenciája az állammal való kapcsolattól függ. Így olyan szervezetek, amelyekben korábban munkások, értelmiségiek és üzletemberek is voltak, mára a hivatásos forradalmárok szűk csoportjává zsugorodtak.

Vigasztaló viszont, hogy a fiatalok között egyre többen követelnek demokráciát, vállalják az európai értékeket. Meljancev elmondta: az ellenzék el van zárva a televíziótól, s képtelen jól használni a mozgósítás korszerű eszközeit. Pedig az internet szabad Belaruszban, és a Lengyelországból sugárzott Belsat Televízió is eljut a lakosság 15 százalékához.

A lukasenkói hatalom időről időre kacérkodik a Nyugattal. Ilyenkor kiengednek egy-két politikai foglyot, reformokról beszélnek. Az elnök felveti a politikai átalakulás ötletét, csökkentené az állami bürokráciát. Meljancev szerint Lukasenko jelenlegi új ideológiája a modernizáció. Ez a gazdaság terén az ipari teljesítmény korszerűsítését jelenthetné. Ennek jegyében lehetséges, hogy létrehoznak egy olyan állampártot, mint Oroszországban az Egységes Oroszország. Ez lenne a ma társadalmi egyesületként létező Belaja Rusz. Meljancev szerint ez Lukasenkónak nincs teljesen kedvére, mert eddig senki nem állt közvetítőként közte és a társadalom között. A minszki parlamentben az ő hívei sem pártokat képviselnek. Ha ez az „orosz változat” megvalósul, akkor a jelenlegi „populista autokrata rendszer” szokványos rendőrállammá alakul az elemző szerint.

Meljancev emlékeztetett rá, hogy a fehéroroszok 80 százaléka megkülönbözteti magát az oroszoktól, miközben a fehérorosz nyelvet a lakosságnak legfeljebb tizenöt százaléka használja mindennap, családi körben. Ez a nyelv „ellenzéki nyelv” lett. Lukasenko kifejezetten támadja, gúnyolja a fehérorosz nyelvet. Miközben az ő viszonya is meglehetősen ellentmondásos Oroszországgal, mióta kiderült, belőle nem lesz a két állam közös vezetője. Ő most egyfajta „állami nacionalizmust” építene az elhasználódott szovjet nosztalgia helyébe. A rezsimet Lukasenko elnök személyesíti meg. Ő egyenlíti ki a különböző vetélkedő klánokat. Ezek közül most az erőszakszervezetek képviselői (szilovikok) és a gazdasági modernizációt inkább elfogadó technokraták vetélkednek.

Az elemző többször kitért Oroszország szerepére, Belarusz függő viszonyára. Moszkva jelenleg 5-10 milliárd dollárral dotálja Lukasenko rendszerét. A minszki vezető azonban nagyon ügyel arra, hogy az oroszok ne fosszák meg függetlenségétől, csak korlátozva engedi be őket a privatizációba, s próbálkozik más szövetségesekkel is.

Maradnak a Minszk elleni szankciók

Egy évvel meghosszabbították az EU külügyminisztereinek hétfői tanácskozásán annak a tiltólistának az érvényességét, amely alapján 200 fehérorosz politikus – köztük Alekszandr Lukasenko elnök –, bíró, ügyész és több vállalat képviselője nem utazhat be az EU területére. A luxembourgi ülésen ismét felszólították Minszket az egykori szovjet köztársaságban lévő politikai foglyok szabadon bocsátására és az emberi jogok tiszteletben tartására. Lukasenko viszonya az EU-val augusztusban került ismét mélypontra: Minszk kiutasította a svéd nagykövetet, miután egy svéd PR-cég plüssmackókkal szórt meg egy kisvárost egy kisrepülőről. (Munkatársunktól)