Korábban a német sajtó panasztól volt hangos: a német nyelv egyre inkább háttérbe szorul Európában, nem bír az angol (és részben a francia) népszerűségével. A Spiegel által az év elején közölt statisztika szerint még a kelet-közép-európai országokban is csökken a némettanulás iránti érdeklődés, pedig itt a rendszerváltások után a nyelv reneszánszát élte. Igaz, a legtöbben még mindig Közép-Európában érdeklődnek a német iránt, de a listavezető cseheknél és a szlovákoknál is visszaesett az érdeklődés: a 2005-ben mért 70 százalék helyett már csak a diákok 60 százaléka tanul németül. Nyugat-Európában még rosszabb a helyzet, a franciáknál mindössze a diákok 22 százaléka választja a németet, a briteknél alig 11 százalék – és még a hollandoknál is 86 százalékról 46 százalékra csökkent a számuk. A korábban németül „simán” megtanuló skandinávok is arról panaszkodnak, hogy túl nehéz nekik a német nyelv.

Ám jött a gazdasági válság, és ezzel megint csak a németek jártak jól. Míg korábban Dél-Európában a diákok alig egy-két százaléka lelkesedett a német iránt, most hirtelen az egekbe szökött a nyelv népszerűsége. Manfred Ewel, a madridi Goethe Intézet tanulmányi igazgatója a La Razón című konzervatív lapnak arról számolt be: az elmúlt két év alatt 45 százalékkal nőtt a jelentkezők száma. Volt olyan hónap, amikor 3500 diák kezdte meg a nyelvtanulást a Goethe Intézetben – és akkor még nem beszéltünk azokról az apróbb nyelviskolákról, internetes kurzusokról, amelyek szintén hasznot húznak a spanyol gazdaság gyengélkedéséből, a fiatalok kilátástalanságából.

Hasonló felfutást tapasztalnak Olaszországban és Görögországban is: a németnyelv-tudás hasznos lett, olyan eszköz, amely az évek óta állástalanokat esetleg munkához juttathatja. Ehhez érdemes vállalni a der-die-das kihívásait is.

Persze nem gyermekekről van szó, hanem egyetemistákról, sok esetben képzett, többdiplomás emberekről. A Goethe Intézet ráérzett az új keresletre: Spanyolországban például már célzottan mérnököknek is indít nyelvtanfolyamot. Nekik nemcsak nyelvet tanítanak, hanem azt is, hogyan tudnak állást vadászni Németországban, és hogyan írjanak pályázatot. Arra is figyelmeztetik őket, hogy a Spanyolországban bevett tegeződés a ridegebb németek között nem járja, az álláskeresésnél különösen fontos az udvarias magázódás.

Álvaro Yebenes, a harmincéves villamosmérnök a La Razónnak arról is beszélt: bár van még munkája, egyre több feladatot bíznak rá egyre kevesebb pénzért, ráadásul nem látja a perspektívát. Nemrég Hollandiába utazott egy állásinterjúra, de visszautasították: az indok az volt, hogy nem tud elég jól németül.

Nemhiába emlegette tavaly év végén Volker Kauder, a német CDU frakcióvezetője, hogy „Európa németül fog beszélni”. Legalábbis, ha elég sokáig tart a válság.