Kalasnyikov helyett videokamera
De mit csinált egy 17 éves kamasz egy barikád mögött Aleppóban, a polgárháború egyik legvéresebb frontján? Operatőrként egy felkelőzászlóaljhoz volt rendelve: videókat készített a harcokról, és feltöltötte őket az internetre. Még egy pisztolya is volt, igaz, csak önvédelemre. És hogy miért csinálta ezt az egészet? – Mindenkinek kötelessége részt venni a forradalomban – és mert izgalmas! – mondja nevetve.
Hogy miért nincs iskolában? – Milyen iskolában? – kérdez vissza széles mosollyal, és jogosan. El Babban, az Aleppótól nem messze lévő kisvárosban, ahonnan származik, bezártak az iskolák, a kormányerők légitámadásaiban kettő is megrongálódott. Azóta a legtöbb gyerek az utcán játszik, vagy otthon ül. Mit szólnak az egészhez a szülei? „Nem örülnek neki, de azt mondták, rendben van.”
Gyerek katonák széles körű alkalmazásáról nem lehet beszélni, de tény, hogy a szír felkelésben sok kiskorú is részt vesz ilyen vagy olyan szerepben. Az Aleppóban harcoló felkelőzászlóaljak közt rendszeresen látni 18 éven aluliakat, időnként még 16 év körülieket is. Igaz, a többségük támogató feladatokat lát el: például őrködik. De azt sem lehet mondani, hogy ki lennének zárva a harcból.
Amennyire meg lehet állapítani, a gyerekek egyikét sem kényszerítették arra, hogy beálljanak a katibákba. Maguktól csatlakoztak, forradalmi lelkesedésből, ami láthatólag az emberek nagy részét magával ragadta itt. Igaz, Farúk nem tudja elmagyarázni, hogy miért zajlik a forradalom, legalábbis politikai értelemben. Azt is bevallja, hogy ő és családja nem szenvedett az Aszad-rezsim alatt. Abban viszont biztos, hogy ez a „kötelessége”.
– Mindenkinek csinálnia kell valamit a forradalomban. Senki nem maradhat otthon. Én nem harcolhatok, ezért csinálom ezt – magyarázza. Igaz, először fegyvert akart fogni ő is, de a rokonai megakadályozták. Vannak gyerekek, akik azért álltak be a felkelők közé, mert mindenkit elveszítettek a háborúban – esetleg az apjuk is a katibákban harcolt –, s a bosszú táplálja bennük a harci vágyat.
Szíriában polgárháború van, de ez nem jelenti azt, hogy ne vonatkoznának rá a háború szabályai, a felkelőkre úgyanúgy, mint a kormányerőkre. A Nemzetközi Büntetőbíróság alapító okirata (The Rome Statute of the International Criminal Court) megtiltja a 15 évnél fiatalabbak sorozását és aktív részvételét a harci cselekményekben. A gyermekjogi konvenció kiegészítő jegyzőkönyve 18 évnél húzza meg a határt. Ezek a szabályok a katonai vezetőket kötelezik, és ezzel sokan nagyon is tisztában vannak. Szíriában többször előfordult, hogy ha egy újságíró megkérdezte egy feltűnően fiatal harcos korát, valamelyik parancsnok rászólt, hogy mondja azt, 18 éves.
Gyerek katonákat a 2011-es líbiai polgárháborúban is lehetett látni, igaz, nem olyan sokat, mint Szíriában, de ott nem is volt olyan rossz a helyzet. Egy másik tényező, hogy Szíria szegény ország, hagyományos társadalom, ahol a gyermekek dolgoztatása meglehetősen elterjedt már egészen kicsi kortól. Vannak, akik mezőgazdasági munkát végeznek, és vannak, akik kisegítenek az apjuk boltjában, akár olyan egyszerű szerepekben, mint tea- és kávéfőzés vagy takarítás. Aleppóban a szeméttelepen sok gyereket látni, amint fémet és műanyagot gyűjtenek, még a bombázás közepette is, abban a reményben, hogy el tudják adni.
A fiatalok – a húsz és harmincöt közötti korosztály – is nagy szerepet játszanak a szír forradalomban. A szír lakosság közel kétharmada harminc év alatti. Ők kezdték el a tüntetéseket tavaly márciusban, ők szervezték az eseményeket az interneten, s a fegyveres küzdelemből is kiveszik a részüket. Az El Bab-i forradalmi városi tanács 48 tagja közül 16-ot a fiatalok csoportja ad ki, a legfiatalabb tanácsnok húszéves. Farúk nem úgy néz ki, mintha letörte volna a sebesülése. Több mint egy hetet töltött a kórházban, azóta is egy infúziós zacskóval megy mindenhova. Lelkesen nézegeti a háborús videókat a telefonján, és hamarosan újra „munkába” akar állni. Igaz, a rokonai megtiltották neki, hogy megint a frontra menjen. Hogy akkor mit fog csinálni? – Én fogom vezetni az új aleppói felkelő-médiaközpontot!
El Bab (Szíria), 2012. október
