Állta a sarat Ryan Bidennel szemben
Az első elemzői értékelések is kiegyenlítettnek és élénknek tartották a vitát, amelyből az elnökjelöltek megmérkőzésével szemben nem hármat, hanem csak egyet tartanak az egész kampányidőszakban. Az amerikaiak ezt olyan szemmel (is) nézik, hogy az elnök lemondása (mint Richard Nixon távozását követően történt 1974-ben) vagy halála esetén (Franklin D. Roosevelt után 1945-ben) az alelnök lép a helyébe.
A The Washington Post szerint a szópárbajnak nem volt egyértelmű győztese. Emiatt a Biden–Ryan-párharc talán nem lesz érdemi hatással a közvélemény-kutatási összeredményekre, ami tovább fokozza a jövő keddre kitűzött második Obama–Romney tévévita jelentőségét. A The New York Times „erőszakosnak”, gyors tempójúnak nevezte a másfél órás, főműsoridőben sugárzott vitát, amelyben Ryan lépést tudott tartani a nála 27 évvel idősebb Bidennel.
Az alelnök viszont – mintegy ellensúlyozva Barack Obama elnök múlt heti „túlzott udvariasságát” Mitt Romney exkormányzóval szemben – nem habozott elnyomni és rendszeresen félbeszakítani kihívóját. A Kentucky állambeli Danvilleben rendezett szópárbajt a külpolitika és a gazdaság kérdései uralták.
Ryan kongresszusi képviselő alapállása az volt: Amerika nem engedheti meg magának, hogy kölcsönpénzből tovább költekezzen, és határozott vezetői stílust, gyors gazdasági felemelkedést ígért a következő négy évre. Hangsúlyozta, hogy miközben a munkahelyek száma csak lassan nő (a legutóbbi munkanélküliségi ráta 7,8 százalék), külföldön egyre több gondja van az Egyesült Államoknak.
A bengázi incidens ügyében, amelyben a tripoli amerikai nagykövet és több kollégája is életét vesztette, Ryan bírálta a kormányt, amiért csak két hét elteltével ismerte el, hogy terrortámadás történt. Szerinte jobban kellett volna védeni a konzulátust. Biden azt állította, hogy a hivatalos álláspont mindig megfelelt a hírszerzés aktuális információinak, és éppen a Ryan vezette képviselőházi költségvetési bizottság szavazta meg a külföldi képviseletek védelmére fordítható összegeket.
Iránnal kapcsolatban mindkét alelnökjelölt kijelentette, hogy Washington megakadályozza Teherán atomfegyverhez jutását. Ryan szerint ugyanakkor az Obama-kormány szankciói nem elég szigorúak, és ezért Irán négy évvel közelebb került a katonai nukleáris képesség eléréséhez. Biden viszont arról beszélt, hogy aligha lehetett volna szigorúbb büntetőintézkedéseket hozni, és amerikai, valamint izraeli hírszerzési adatokra hivatkozva azt állította: Iránnak nemcsak nukleáris fegyvere, de elegendő hasadóanyaga sincs ahhoz, hogy robbanótöltetet készítsen.
Afganisztánnal kapcsolatban mindkét vitapartner megfelelőnek tartotta a csapatkivonás 2014-es határidejét, de míg Ryan az eddig elért katonai eredményeket féltette a „túlzottan gyors ütemű” kivonulástól, addig Biden azt hangsúlyozta: a távozó amerikaiak helyébe felkészített afgán csapatok lépnek. A szíriai konfl iktus kérdésében Ryan azzal vádolta meg a kormányzatot, hogy az ENSZ-re hagyta az ezzel kapcsolatos politikáját, és így lehetővé tette az orosz vétót. Biden azzal érvelt, hogy Washington az ügyben mindent megtett, amit tehetett, és felszólította a Romney–Ryan-párost, hogy ha háborút akar, akkor azt nyíltan jelentse be.
– Senki sem akarja, hogy amerikai csapatokat küldjenek Szíriába – válaszolta Ryan. Amikor a vitában felkérték a két politikust (mindketten katolikusok), hogy fejtse ki álláspontját az abortusszal kapcsolatban, Ryan leszögezte: Romney és ő ellenzi a művi terhességmegszakítást, kivéve, ha a fogantatás bűncselekmény következménye. Biden kijelentette: a maga számára kötelezőnek tartja egyháza álláspontját, miszerint az emberi élet a fogantatástól számítandó, de hangsúlyozta, hogy ezt nem akarja ráerőltetni másokra.
Újraválasztása esetén Obama valószínűleg az előző négy évben tapasztalt elvek és irányok alapján folytatná külpolitikáját, míg Romney kampányígéretei-nyilatkozatai alapján Ronald Reagan egykori amerikai elnök örökségét vinné tovább – állapította meg elemzésében Varga Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa. Mint az MTI-hez eljuttatott írásban kifejtette, győzelme esetén Obama külpolitikájában nagy hangsúlyt kapna a konzultáció a szövetségesekkel, míg az alapvető stratégiai érdekek tekintetében megtartaná a döntési szabadságot.
Nemzetbiztonsági csapatában újraválasztása esetén személyi változások várhatók, de a realista és a liberális nézeteket valló vezetők közötti egyensúly továbbra is meghatározó maradhat. Varga kiemelte, hogy Romney központi külpolitikai tétele Amerika vezető szerepének biztosítása határozott nemzetközi fellépés révén. Obamával szemben az amerikai érdekekért és értékekért határozottabban kiálló, az ellenfelekkel szemben keményebben fellépő elnökjelöltként határozza meg magát. A védelmi kiadások növelését helyezi kilátásba, ellentétben Obamával, aki a költségvetési deficit miatt hajlandó lenne csökkenteni a Pentagon büdzséjét.
Úgy fogalmazott, hogy az eddig felvázolt külpolitikai elképzelések és tanácsadói kör, valamint az Egyesült Államok jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzete alapján arra lehet számítani, hogy a George W. Bush második elnöki ciklusához (2005–2009) hasonló alapelvek, irányok érvényesülnének egy Romney-adminisztráció esetében is. Vagyis a jelenlegihez képest érezhető lenne az eltolódás a keményebb külpolitika felé, de az elmúlt évtized nehéz öröksége, a két háború népszerűtlensége miatt kevésbé lehetne számítani a Bush első ciklusára (2001–2005) jellemző katonai aktivitásra.
