Kiürülhet az Erasmus bukszája
A vészcsengőt Alain Lamassoure, az Európai Parlament költségvetési bizottságának (francia) néppárti elnöke kongatta meg, amikor a múlt héten közölte: az Európai Szociális Alap október elején kiürült, hamarosan az Erasmus program is kifogy a pénzből, a hónap végére pedig a kutatás-fejlesztési alap marad készpénz nélkül. (Az Európai Szociális Alap társfinanszírozásban segít nemzeti, regionális és helyi projekteket munkahelyek teremtésében.) Fiorilli hozzátette: a diákok nem maradnak pénz nélkül, a szeptember és december közötti kifizetések hetven százalékát már teljesítette az EU. A programot 1987-es indulása óta két és fél millió hallgató vette igénybe.
Az ok igen egyszerű: a tagállamok tavaly négymilliárd euróval kisebb költségvetésbe egyeztek bele, mint amennyit az Európai Bizottság javasolt 2012-re. Emiatt az az abszurd helyzet állt elő, hogy a bizottság nem tudja finanszírozni a programokat, amelyekben maguk a tagországok állapodtak meg korábban (magyarán: a brüsszeli testület nem tudja kifizetni a tagállamoknak járó összegeket).
Lamassoure számításai szerint Spanyolországnak 900 millió, Franciaországnak 400 millió, Görögországnak 600 millió, Nagy-Britanniának pedig 200 millió euró járna, de most várniuk kell. Lamassoure megfogalmazása szerint Nagy-Britannia, amely élharcosa volt az EU-költségvetés csökkentésének, a saját lábába lőtt.
Janusz Lewandowski, az Európai Bizottság költségvetéssel foglalkozó lengyel biztosa már tavaly novemberben, a 2012-es büdzsé elfogadásakor figyelmeztetett: komoly a veszélye annak, hogy a bizottság kifut a pénzből, és nem tud eleget tenni a kötelezettségeinek. Azt, hogy ezzel az Európai Parlament és a tagállamok is tisztában voltak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a költségvetés elfogadásakor közös nyilatkozatban leszögezték: a bizottság kérjen pótlólagos kifizetési előirányzatokat tartalmazó költségvetés-módosítást, ha elapadna a készpénz. Lewandowskiék most éppen ezt tervezik: költségvetés-módosítást készítenek elő, amelynek keretében a tagországoknak kell majd összedobniuk a hiányzó összegeket. Sajtóértesülések szerint akár tízmilliárd euróra is rúghat a kért összeg, de Fiorilli nem akart találgatásokba bocsátkozni a számokat illetően. Ezzel együtt a bizottság máris átcsoportosított 420 millió eurót, hogy a legsürgetőbb összegeket ki tudja fizetni.
A megszorításért küzdő tagállamok (amelyek persze ugyanazok, amelyek az EU-költségvetés nettó befizetői, azaz akik többet adnak be a közösbe, mint amennyit ki tudnak venni belőle) a 2013-as költségvetés növelésébe sem akarnak belemenni az Európai Bizottság által javasolt mértékben. A bizottság 6,8 százalékos, kilencmilliárd eurós növelést kért, amit Ausztria, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Finnország, Hollandia és Svédország is ellenez – és csupán 2,8 százalékos emelésbe mennek bele. Az Európai Parlament viszont, amelynek ugyanakkora beleszólása van a büdzsébe, mint a tagállamoknak, a múlt héten támogatta a kilencmilliárdos növelést. A költségvetésről az Európai Parlament október 23-án szavaz, utána megkezdődik a huzavona a tagállamokkal a kompromisszum érdekében.
Az ügy azért is kínos, mert pont azok a programok kerülnek veszélybe, amelyek az európai növekedés beindítását hivatottak segíteni. A tagállamok vezetői pedig legutóbb júniusban kötelezték el magukat a gazdasági növekedés beindítása mellett, amely a politikai retorikában is visszatérő szlogen lett.
Az ellentmondás nem csak ennyi: a tagországoknak le kell nyomniuk az adósságukat, vagyis egyre kevesebb mozgásterük marad a közbefektetések, a gazdaságélénkítő programok finanszírozására. Ezt a feladatot venné át hangsúlyosabban az uniós költségvetés: elősegítené a közbefektetéseket anélkül, hogy azok az államadósságokat növelnék. Ám egyes tagállamok ezt sem szeretnék. Ez az alapvető ellentét az EU következő hétéves költségvetésének vitájában is, amelyben (a kohéziós támogatások lehetséges drasztikus csökkentése miatt) Magyarország is komolyan érintett.
A nettó befizetők százmilliárdos vágást látnának szívesen a 2014–2020-as keretbüdzsében, míg – a retorika szintjén – elkötelezettek az európai növekedés beindításában, a versenyképesség felpörgetésében. A „kohézió barátai” országcsoport azonban ellenáll bármiféle költségvetési csökkentésnek. Az ellentét olyan mély, hogy november végén rendkívüli EU-csúcsot tartanak ez ügyben.
