– Dehogy kerültem ki a csatamezőkről! Most vagyok éppen a harctér kellős közepén! – mondta az LMP meghívására a napokban Magyarországon járt 59 éves aktivista, aki 2009 óta a francia zöldek színeiben az Európai Parlament tagja.

FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD

Bové egyik fő témája a Közös Agrárpolitika (KAP) küszöbönálló reformja. Szerinte a korábbi reformok alaposan legyengítették az európai mezőgazdaságot, de Dacian Ciolos, az unió román agrárbiztosa megértette, a helyzet tarthatatlan.

– Az elöregedés óriási probléma, ha nem teszünk valamit, a korpiramis miatt tíz év alatt hatmillió mezőgazdasági munkahely szűnhet meg – állítja Bové, aki az EP-képviselőség miatt felhagyott a három évtizeden át űzött gazdálkodással, így a juhtenyésztéssel is. Adatai szerint az európai agráriumban dolgozók hetven százaléka jóval túl van az ötvenedik életéven, a 35 évnél fiatalabb gazdák aránya mindössze hat-hét százalékot tesz ki.

Az agrártámogatási rendszer is radikális változásra szorul. Azzal, hogy bizonyos birtoknagyság felett senki se kaphasson uniós támogatást, meg lehetne akadályozni a termőföldek veszélyes koncentrációját. A korábban a „lázadó gallként” aposztrofált Bové új ellenfelei az agrár- és élelmiszer-ipari nagyvállalatok, azok aktív lobbiszervezetei. Nagy elégtételt jelentett neki, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség éléről hosszú huzavona után idén májusban lemondott Bánáti Diána. A magyar szakembert azzal vádolták, hogy pozíciójával összeegyeztethetetlen kapcsolatot tart fent az egyik legnagyobb élelmiszer-ipari lobbiszervezettel, a Nemzetközi Élettudományi Intézettel.

– Az ipar a gazdákat már nemcsak termelőkké, hanem bányászokká változtatja azzal, hogy a gabonát, a tejet vagy a húst ásványkincsnek, nyersanyagnak tekinti. E felfogás szerint a mezőgazdaság nem élelmiszert, hanem ipari alapanyagot állít elő – magyarázta szenvedélyesen lapunknak adott interjújában Bové.

Ő a családi gazdaság híve, olyané, amely helyi-regionális szinten képes minőségi és megfizethető árú élelmiszert előállítani. Súlyos gondnak tartja, hogy Európa az állatok takarmányozására használt szója több mint nyolcvan százalékát importálja, ráadásul ennek döntő része génmódosított termék. Az európai tej- és húsárak erősen függenek a szója nemzetközi piaci árától. Bové szerint az uniónak takarmányból önellátónak kellene lennie. Ugyanakkor elképesztő mértéket ölt a pazarlás: állítása szerint az uniós agrártermelés negyven százaléka a szemétben végzi, miközben az EU-ban húszmillió ember él élelmiszersegélyen.

Úgy látja, Kelet-Európa, ahol még sok föld van állami kézben, nem véletlenül lett nagy ipari-befektetői csoportok célpontja. Nyugat-Európánál jóval olcsóbban lehet termőföldhöz jutni, a műveléshez pedig uniós támogatást szerezni. Magyarországon szerinte az Orbán-kormány „földelragadást” folytat azzal, hogy a helyi családi gazdaságok helyett a hatalomhoz közel állóknak juttat termőföldeket. Ezzel a Monarchiát idéző nagybirtokrendszer épül ki, s ezek urai szintén az uniós támogatásokra ácsingóznak.

– Tudja, hogy Magyarországon a gazdálkodók 75 százaléka az uniós támogatások mindössze tíz százalékát kapja? Mi ez, ha nem feudalizmus? – fakadt ki. Közben Bové talált magának új csatamezőt, nevezetesen a palagáz – a környezetet szerinte súlyosan romboló – kitermelése elleni küzdelmet. Mint mesélte, az egyik nagy francia energetikai konszern pont az ő larzaci birtokára kért fúrási engedélyt. Valószínűleg elnézték a telekkönyvben, hogy kivel is kezdenek. Az érdekvédelmi harc a lételeme, sőt élvezetet talál benne. Az Európai Parlamentből is nagyon figyel arra, hogy a kalapáccsal képletesen most is jó erősen odacsapjon, ahova szerinte kell.