Másutt viszont volna. Az euróövezet bajba jutott válságországai – mint a dél-európai államok és Írország – nem terhelhetik a végtelenségig megszorításokkal, adó- és járulékemeléssel a vállalatokat és a háztartásokat. Ha ezt teszik, visszakozni kénytelenek, mint legutóbb a portugál kormány a társadalombiztosítás ügyében. Az utca haragja is elsodorhatja őket. Ezért könnyen hozzányúlnak inkább a „családi ezüsthöz” is, hogy pénzhez jussanak, javítsák a költségvetés bevételi oldalát, és egyben (nem is mindig olyan fényes az „ezüst”) megszabaduljanak egy-két ballaszttól.

Itt vannak például az írek, akiknél az állami vagyonkezelő, az NTMA a Bord Gais energiaóriásra keres befektetőt-vevőt – igaz, azzal: a gázvezetékhálózat azért állami kézben marad. John Mullins, az egymillió háztartásba eljutó Bord Gais feje azt mondta, 2013 végére számít arra, hogy nyélbe üthetnek egy üzletet. Könnyen lehet, hogy a britekkel: így a két szigetország energiapiacát is közelíteni lehet. Hasonló sorsot szeretne a dollármilliárdos összbevételben gondolkodó vagyonkezelő a 95 százalékban állami tulajdonú ESB áramszolgáltatónak, a Coillte erdőkezelőnek, az Aer Lingus légitársaságnak, és gründolnak egy új lottóvállalatot is, koncesszióval.

Az Aer Lingus egynegyedrészben az ír kormány tulajdona, csaknem harmada viszont az ismert fapados (és szintén ír) légitársaságé, a Ryanairé. A „fenegyerek” cégvezető, Michael O’Leary most az Európai Bizottság januárban esedékes döntésére vár a részvényfelvásárlással kapcsolatban. 2007-ben az EU versenyhatósága egyszer már elmeszelte az Aer Lingus-akvizíciót. – Ha nem fogadják el az ajánlatunkat, azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy az Aer Lingus befuccsoljon – nyilatkozta O’Leary. Amikor megkérdezték, szerinte elfogult-e a brüsszeli bizottság a Ryanairrel szemben, azt felelte: „Ezt így túlzás lenne kijelenteni. De feltétlenül létezik Brüsszelben egyfajta burkolt, a nemzeti légitársaságok pártját fogó gondolkodásmód.” Hét-tíz milliárd eurós értékben raknák ki a nehéz és felesleges súlyokat a „léggömbből” az olaszok és a spanyolok is. De joggal figyelhetnek oda az írek privatizációs ügyleteire a portugálok is: a postavállalat mellett ők is légitársaságukat, a TAP-ot bocsátanák áruba. Eközben több mint figyelemre méltó, mi történt az EDP-Energias de Portugal nagyvállalattal. Az elmúlt egy év egyik vezető híre volt a nemzetközi fúziók és felvásárlások terén, hogy a kínai (és szintén állami) China Three Gorges Corporation, 21,4 százalékos részesedést szerzett az EDP-ben, 2,69 milliárd euróért. Ez tehát nem privatizáció, hanem a feltörekvő gazdaságok terjeszkedése Európa irányában.

Az év első felében a kínai fúziók és felvásárlások 58 százalékkal nőttek Európában, és hétmilliárd dollárra ugrottak. A kínaiak ugyanúgy bevásároltak, mint Amerikában tették: csak míg az Atlanti-óceán túlpartján államkötvényekre, addig „válság-Európában” kicsit rozsdás vállalatokra tették ki az árcédulát.