Karanténba zárt internetezők
Irán „néhány órán belül” elérhetetlenné teszi az országban a Google-t és annak e-mail-szolgáltatását, a Gmailt – jelentette be vasárnap egy teheráni illetékes. Az intézkedés határozatlan ideig marad érvényben. A helyszíni jelentések szerint vasárnap éjfélkor még elérhetők voltak az amerikai óriáscég szolgáltatásai, ám sokfelé már akadozott a letöltés sebessége. A Reuters az iráni ISNA hírügynökségre hivatkozva azt írja, hogy a lépésre amiatt került sor, hogy a világszerte tüntetéseket kiváltó, Mohamedről forgatott filmet nem volt hajlandó eltávolítani és elérhetetlenné tenni a YouTube (a videomegosztó oldal a Google tulajdonában van). Ezt azonban hivatalosan nem erősítették meg.
Ugyancsak vasárnap jelentette be egy másik eseményen a kommunikációért és technológiáért felelős miniszterhelyettes, hogy az önálló, „tiszta iráni internet” első elemei hamarosan megkezdik működésüket. Ali Hakim-Javadi a Mehr hírügynökség szerint elmondta, hogy néhány nappal korábban minden kormányzati ügynökséget és hivatalt rákötöttek a nemzeti hálózatra. A fejlesztés második lépésében pedig majd a felhasználókat is rákapcsolják a hálózatra.
A Reuters az iráni médiára hivatkozva azt írja: 2013 márciusára működne teljes egészében az iráni „nemzeti internet”. A hatóságok azt állítják, erre azért van szükség, hogy biztonságosabb legyen az internet. Gyakran emlegetik a Stuxnet vírust, amely a natanzi nukleáris dúsító centrifugáit támadta meg és tette tönkre. Ám ez az érv sántít: az erőmű nem kapcsolódott az internetre a támadás időpontjában. A feltehetően az amerikai és izraeli kormány által megrendelt vírus készítői számára az egyik legnagyobb feladat az volt, hogyan juttassák be oda a programot. Végül ez egy kis adathordozó, pendrive segítségével sikerült nekik.
Az iráni internetet egyébként már így is súlyosan korlátozza a rezsim: több mint ötmillió weboldal tiltott és elérhetetlen. A közösségi oldalakat és e-maileket megfigyelik, kormányhű bloggerek lepik el a fórumokat és kommentfolyamokat, és szintén a vezetés által fizetett hackerek tesznek elérhetetlenné nemkívánatos honlapokat. A kapcsolat pedig (szándékosan) olyan lassú, hogy videókat gyakran nem is lehet nézni. Rebecca MacKinnon, az internetszabadság egyik amerikai kutatója idén januárban megjelent könyvében azt írja: az iráni kormánynál talán csak a kínai korlátozza hatékonyabban és ügyesebben az internetet. Teherán ügyesen használja a világhálót saját gazdasági és politikai érdekeinek előmozdítására. Ám mindeközben arra is képes, hogy megakadályozza, hogy a net a változást követelők kezében hatékony eszközzé váljon. (A 2009-es, hamar elbukott „Twitter-forradalomról” kiderült, hogy nem sok köze volt a közösségi médiához, az ottani megjelenés csak ártott a forradalmároknak. A fotóik alapján azonosították és fogták el például az ellenzékieket.)
Az iráni kormány által már egy évtizede emlegetett „halal”, azaz az iszlám előírásoknak megfelelő nemzeti internet egy lépéssel még ennél is tovább megy, célja a totális kontroll. Minden iráni számítógépet és szervert egyetlen hálózatra kapcsolnának rá, így a felhasználók számára csak az lenne elérhető, ami ezen található. Lenne saját nemzeti e-mail és nemzeti „Facebook”: az átlagos irániak csak ezt érhetnék el, a világot behálózó internetet, a külvilágot „nem látnák” a saját számítógépeikről. Ez természetesen lehetőséget adna Teherán számára, hogy ellenőrizzen minden bitet, amelyhez az irániak hozzáférnek. A valódi internetre csak egy szűk kiválasztott réteg csatlakozhatna fel.
A Washington Post múlt héten hozzájutott a Pennsylvaniai Egyetem kutatóinak egy még nem publikált elemzéséhez. A dokumentum írói megállapítják: most először valóban látják annak jeleit, hogy kezd felállni az iráni nemzeti internet, több kormányhivatalban, egyetemen már megvannak a feltételei a működésének. A tanulmány szerint már több mint tízezer számítógépet kapcsoltak rá a hálózatra. Ennek gerincét pedig a kínai cégtől, a Huaweitől vásárolt technológia biztosítja. Az amerikai napilap megjegyzi: az Obama-kormány és az internet szabadságát féltő civilek most attól tartanak, hogy más országok is követik Irán példáját. Ez pedig egymástól „falakkal” elválasztott, különálló hálózatokat hozna létre, ami az internet legalapvetőbb elveivel megy szembe.
Kérdés persze, hogy mennyire lesz lehetséges ilyen szigorú korlátok közé szorítani az iráni internetezőket. Súlyos probléma, hogy az internet elvágása árthat az üzleti és a tudományos életnek is, e nélkül ma már nincs fejlődés a világon. Ráadásul már tömegek tanulták meg, hogyan kerüljék ki a cenzúrát, hogyan töltsenek le mégis olyan weblapokat, amelyeket a kormány nem akarja, hogy lássanak. Ennek bizonyítéka a 17 millió iráni Facebook-felhasználó – pedig elméletileg el sem érhetnék azt, írja MacKinnon. A kutató szerint lehet, hogy Teherán már elkésett: mivel Kína vezetése már az internetkorszak hajnalán látta, mivel áll szemben, hamar cselekedett. Ott már rég van „hazai” kereső- és közösségi oldal, a kínaiak eleve ezeket kezdték használni. A teheráni fiatalok azonban már „Facebook-függők”.
