Tizennyolc nap kórházra telne az átlagnyugdíjból
A vizitdíjtörvény része az egészségügyi reformnak, amelynek végrehajtását 2009-ben vállalta Bukarest a nemzetközi hitelezők előtt. – A vizitdíj bevezetése nem az egészségügyi költségvetés feltöltését célozza, hanem a rendszer jobb szabályozását – mutatott rá a Népszabadság kérdésére Molnár Géza miniszteri tanácsos, a román Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) vezetőtanácsának elnöke. – Ha azt vesszük, hogy évente átlagosan 4,8 millió a kórházi beutalások száma, és ezt beszorozzuk tíz lejjel (650 forint), akkor bárki láthatja, hogy elenyésző összegről van szó – érvelt.
A vizitdíjról tavaly decemberben törvényt fogadott el a bukaresti törvényhozás az előző kormány javaslatára, de a végrehajtási normák azóta sem jelentek meg, anélkül pedig a jogszabály alkalmazhatatlan. A 2011-es törvényt helyettesíteni hivatott új rendelkezésekről ma is zajlik a szokatlanul elnyúlt, több hónapja tartó közvita. A legfrissebb változatban a laborvizsgálatok díját az adott szolgáltatás költségének tíz százalékában maximálták, ennek köszönhetően a díjak megfeleződtek, esetenként harmadára csökkentek. Egyes laborvizsgálatok önrésze a korábbi változatban a 250 lejt is elérte (16 ezer forint).
A társadalmi nyomást mutatja, hogy a minisztérium belement a díjak csökkentésébe, annak ellenére, hogy az illetékesek szerint a tervezet eredetileg is szimbolikus összegeket tartalmazott.
A díjakat nem mindenki gondolja jelképesnek. A közvita során többen felvetették például, hogy egy átlagnyugdíjból (740 lej = 50 ezer forint) legfeljebb tizennyolc napi kórházi tartózkodás önrésze jön ki. Éppen ezért megfigyelők szerint a szociálliberális koalíció megszenvedheti a decemberi választásokon, ha még azelőtt dönt a szabályozás bevezetéséről.
Molnár Géza is elismeri, hogy a politika dolga a döntéshozatal, ugyanakkor szerinte legfeljebb halogatásról lehet szó. – A szabályozás „csövön van”, a tárca előterjesztette, sőt a jövő évi egészségügyi költségvetés már számol is a vizitdíjból befolyó összegekkel. A büdzsét október–novemberben fogadja el a parlament, és nem volna jó húzás, ha az új kabinet a költségvetés foltozgatásával kezdené a mandátumát. Nem utolsósorban pedig Románia 2009-ben vállalta a vizitdíj bevezetését a nemzetközi hitelezőkkel szemben az akkor kötött, húszmilliárd euró értékű hitelszerződésben – sorolta Molnár Géza az érveket, hogy miért nem halogatható sokáig a vizitdíj bevezetése.
Vlad Mixich, a Hotnews hírportál szakírója szerint az egészségügyi reform igazi „bombája” a kötelező biztosítások évi négymilliárd eurós piacának megnyitása a magánszféra előtt. Az elemző szerint számos tanulmány igazolta az évek során, hogy a kötelező egészségügyi biztosításokra nem érvényes az elv, miszerint a piaci verseny ösztönzi a hatékonyságot; ezt a politikusok is tudják, viszont tudatában vannak annak is, hogy az alternatíva az ellátási alapcsomag jelentős mértékű szűkítése lenne.
A Világbank adatai szerint az Európai Unió tagországai közül Romániában a legalacsonyabbak az egészségügyi kiadások (786 dollár/fő). – A magánbiztosítások jelentenék a rendszer számára létfontosságú többletforrást, de a biztosítókat akkor lehet igazán érdekeltté tenni, ha jelentősen szűkül az alapcsomag. Ez viszont olyan mértékű népszerűségvesztéssel járna, amit a politikusok nem hajlandók vállalni – véli Mixich, aki szerint a felsorolt érvek miatt kerülhetett szóba a magánbiztosítók beengedése a kötelező biztosítások piacára.
