Az Eurobarometer idei felmérésén lemérhettük, mennyire vagyunk tipikusak. Az elkészülte előtti egy évben a megkérdezettek 46 százaléka vásárolt az interneten, ami 2006-hoz képest igen jelentős, 19 százalékpontos emelkedést jelent (és tavalyhoz képest is kilenc százalékpontost). A növekmény éppen a másik három visegrádi országban a legdrámaibb: a szlovákoknál például hétszeresére nőtt a bátran kattintók-üzletelők aránya az elmúlt hat évben. Magyarországon 2008–2009 körül ugyan nagyobb áttörés következett be, de mégis, az online vásárlók aránya (26 százalék) jóval alatta marad az unióban szokványosnak; ennél csak a lettek, a portugálok, a bolgárok, a görögök és a románok vonakodóbbak. A tendenciák aligha magyarázhatók azzal, milyen messze van tőlünk az internet. Hiszen azok körében, akik otthon is rendelkeznek hozzáféréssel, csak 2010-ben haladta meg az online vásárlók aránya az ötven százalékot. Ma 56 százalék ez az arány.

Mégis, mintha nem is – vagy csak nyomokban létezne – az egységes európai piac. Az uniós polgárok minden tizedik online vásárlást bonyolítják csupán egy másik EU-tagországból, és ezeknek az üzleteknek a negyede is olyan alkalmakhoz kötődik, amikor a vevő külföldön üdül vagy üzleti útra megy – azaz könnyebb átlépni a vásárlás lélektani határát, ha magunk is jelen vagyunk az „idegen” országban. Ez alól csak a kisméretű, illetve más nyelvterülethez szorosan kötődő országok a kivételek: Luxemburg, Málta, Ciprus, Írország és Ausztria. Náluk meghaladja a határon átnyúló internetes kereskedelem aránya a belföldit. Igaz, sokaknak legalább a kedvük megjött már hozzá, hogy külföldön is kísérletezzenek: egyre kevesebben tartanak a nyelvi akadályoktól, mint ahogyan a tanácstalanok, a megfelelő információkat hiába keresők száma is csökken. Ám a válaszadók meg is magyarázzák: sokkal nagyobb arányban (52 százalék a hárommal szemben) bíznak a belföldi szolgáltatókban, mint a külföldiekben.

Ez persze részben abból is fakadhat, hogy sokan nincsenek tisztában a fogyasztói jogaikkal. Tízből heten tudják például, hogy az átvételtől számított négy napon belül visszaküldhetik a megrendelt árut, de minden negyedik vevőnek fogalma sincs erről. Azt csak alig több mint minden második megkérdezett tudta, hogy másfél éven belül bérmentve kicseréltethető vagy megjavíttatható a (rendeltetésszerűen használt) termék. Összességében az online vásárlók kétharmada-háromnegyede elégedett a független fogyasztóvédő szervezetek tevékenységével, illetve véli úgy, hogy a hatóságok megvédik a csaló kereskedőktől. Érdekes módon, minden bizalomhiány dacára az internetes vásárlók közül többen számoltak be késedelmes belföldi szállításról, mint a külföldről küldött áruk esetében.

Mint arról a Privátbankár portál a minap a Nielsen piackutató cég felmérése alapján beszámolt, nemcsak az online vásárlás, hanem az online elérhető információk alapján történő vásárlás aránya is alacsonyabb Magyarországon az európai átlagnál. A megkérdezett magyarok közül a legtöbben (32 százalék) szórakoztatóelektronikai készülék vásárlásakor döntenek internetes információk (közösségi portál vagy weboldal) alapján. Háztartási gépeknél 31, szórakozásnál 26, utazásnál 23, élelmiszernél és italnál 20 százalék, míg pénzügyi termékeknél és bankolásnál mindössze 18 százalék az arány.

A bizalmatlanoknak érdemes felkeresniük az Európai Fogyasztói Központ Magyarországra adaptált oldalát (www.magyarefk.hu/hu/hasznostudnivalok). Itt a többi közt az elállási jogról vagy az online árverésekről is találnak információkat.