Az oroszországi érvényességi küszöböt 2006-ban törölték el, addig 25 százalékos részvétel kellett az országos parlamenti és 50 százalék az érvényes elnökválasztáshoz. Az átalakítás Dmitrij Medvegyev elnöksége alatt folytatódott: 2009-ben megszüntették az előtte tíz éven át létező, az induláshoz szükséges aláírásgyűjtést kiváltó kauciót. Addig egyéni jelölteknél a létminimum ezerszeresét, listán indulóknál a huszonötezerszeresét kellett letétbe helyezni. A jelölt az összeget csak akkor kapta vissza, ha három százalék feletti eredményt ért el. Medvegyev négyről öt évre emelte a parlament mandátumát, az elnöki ciklus hatéves lett. Majd 2012-ben aláírta azt a módosítást, amelynek alapján a parlamenti pártoknak nem kell aláírást gyűjteniük a pártlisták elindításához, sem az elnökválasztáson a jelöltállításhoz. Ezzel csupán a parlamenten kívülieknek kell megbirkózniuk. Igaz, nekik is kevesebbet kell begyűjteniük: a parlamenti listához elég 200 ezer, míg az elnöki induláshoz az eddigi kétmillió helyett független jelöltnek 300 ezer, pártjelöltnek 100 ezer aláírást kell gyűjteniük.

Putyin-ellenes póló egy tüntetésen

Oroszországban 2003 óta nincsenek egyéni képviselők a parlamentben, csak listára lehet szavazni. Igaz, Medvegyev távozása előtt felvetette a kaució és a vegyes rendszer visszaállítását, amely nyomán a 450 fős duma felét pártok színeiben indított egyéni jelöltek adnák – függetlenek azonban ekkor sem jöhetnének szóba.

– Medvegyev tulajdonképpen senki, így javaslatai semmit sem jelentenek – jellemezte a jelenleg kormányfői posztot betöltő, két Putyin-ciklus között az „átmeneti államfő” szerepét játszó politikus befolyását Nyikolaj Petrov. A moszkvai Carnegie intézet lapunknak nyilatkozó elemzője szerint a már megvalósult és tervezett változtatásoknak egyetlen célja van: hogy bebetonozzák a meglévő hatalmat, lehetőleg úgy, hogy eközben a tisztességes választás látszatát keltsék.

Erre utal a kormányzók közvetlen választásának – amit 2004-ben megszüntettek – idei visszaállítása. Ezen a szinten, eltérően az országos parlamenti és elnökválasztástól a parlamenti pártok jelöltjeinek is aláírásokat kell gyűjteniük, igaz, nem a választók körében, hanem az önkormányzati képviselők között. – A trükk azonban az, hogy az adott régió önkormányzati képviselőinek minimálisan meghatározott 5-7 százaléka helyett a hatalom pártját képviselő kormányzó 80 százalékot gyűjt be, ezzel megakadályozva, hogy sok jelölt indulhasson. Ráadásul, ha valaki már más jelöltet támogatott az aláírással, akkor fentről „leszólnak”, hogy támogassa a kormányzót is, aminek révén az aláírás mindkét esetben érvénytelenné válik. Ezzel a minimumot teljesítő jelöltnek elveszhet az induláshoz szükséges támogatása – mutatott rá Petrov.

Szerinte a kaució visszaállítása épp azért nem valószínű, mert ez inkább növelné a Kremlhez nem lojális ellenzékiek indulásának esélyét. – Sokkal könnyebb formai kifogást találni az aláírásokon, mint befolyásolni a választási eredményeket a mind nagyobb számú önkéntes megfigyelő jelenlétében – mondta Petrov. Majd megjegyezte, hogy a tavalyi parlamenti és az idei elnökválasztás tapasztalatai miatt a Kreml az önkéntes megfigyelők jelenlétét is korlátozni tervezi.

Nincs szó viszont az előregisztráció bevezetéséről. – Ezt az ellenzék szorgalmazza, szerintük ezzel könnyebben lehetne ellenőrizni a választói névjegyzék valódiságát. Így viszont könnyebb az utolsó pillanatban is manipulálni – mondta Petrov, utalva arra a demográfiai talányra, hogy a tavalyi decemberi és az idei márciusi elnökválasztás között hirtelen 1,6 millió fővel gyarapodott az orosz választók százmillió fős tábora.