A közértben elbukhat az EU-piac
Sokan ingáznak nap mint nap az Európa hídon. Itt van mindjárt a harmincezres Kehl, ahol háromezer francia él. – Azért költöztek át, mert Kehlben olcsóbban lehet lakást venni. És egyáltalán, a németországi árak jóval alacsonyabbak – meséli Joachim Beck, a Határ Menti Együttműködés Intézetének igazgatója. Nem véletlen, hogy a helyi szupermarketben a vásárlók nyolcvan százaléka francia. Ám a valóságban az együttműködés nem mindig zökkenőmentes: a francia hitelkártyákat csak öt éve fogadják el a pénztárnál.
Akad persze, akit a másik oldal vonz: Beck például Kehlben dolgozik, de a családjával Strasbourgban lakik. A költözésnél kellemetlen meglepetések érték. Hiába van francia márkájú autója, a Németországban megszerzett műszaki vizsgát a francia hatóság nem fogadta el. Nem járt jobban a német telekommunikációs céggel sem, amely nem volt hajlandó felmondani a szerződését; hosszas huzavona után végül háromszáz euróért megtette. A legrázósabbnak azonban a német egészségbiztosítás „átköltöztetése” bizonyult. Franciaországban tizenötféle hivatalos dokumentumot kértek, a végén mégis visszadobták a teljes dossziét, mondván: kétnyelvű születési anyakönyvi kivonatra lenne szükségük.
Az európai integráció laboratóriuma – így jellemzi a határ menti együttműködést Birte Wassenberg, a Strasbourgi Egyetem tanára. Ebben a laborban pontosan kiderül, hogy mi működik, és mi nem. Wassenberg amúgy fordított utat járt be: nemrég költözött át Franciaországból Kehlbe. S ekkor megtapasztalta, hogy gondok nemcsak a közigazgatásban vannak. Két francia magáncég (egy telekommunikációs és egy kozmetikai) is közölte, hogy több levelet nem küldenek neki, mert azt mégsem gondolhatja komolyan, hogy Németországba továbbítják a postáját...
– Az uniós belső piac éppen most ünnepli a huszadik születésnapját, de még mindig sok a megoldandó gond. Csakhogy az efféle gyakorlati dolgokat Brüsszelben gyakran nem is látják – magyarázza Birte Wassenberg. Pedig szerinte az európai integráció alapötlete vész semmibe, ha az emberek pont akkor ütköznek akadályokba, amikor az egyik EU-tagállamból a másikba mennek. A teljes uniós lakosság harminc százaléka él határ menti régiókban, az akadályok felszámolásához lenne tehát hálás közönség.
Panaszok százait kezeli naponta az Európai Fogyasztói Központ (EFK) németországi hálózata, amelynek kehli irodájában Bernd Krieger igazgató és Camille Bertrand, a franciaországi EFK jogásza töretlen optimizmussal beszél a belső piacról. Problémák természetesen akadnak, ám ők felveszik ezekkel a harcot. – Egy francia vásárló gyengén látóknak készült, speciális telefont vett egy német honlapon. Gondok voltak az akkumulátorral, de ahhoz nem tudott elég jól németül, hogy elmagyarázza mindezt a gyártónak – említ egy példát Bertrand. A csalódott vevő a francia EFK-hoz fordult (ilyen központ valamennyi EU-tagállamban van), ahol megnyugtatták, hogy az uniós jogszabályok szerint javítást, cserét és visszatérítést is joga van kérni. Továbbadták az ügyet a német EFK-nak, amely felvette a kapcsolatot a gyártóval. Kiderült, hogy gyakori gondról van szó, így kifizették a francia megrendelőnek a telefon árát és a visszaküldés postaköltségét is.
Internetes vásárlás és utazás: Krieger azt mondja, főként ezen a két területen kell segíteniük a bajba került fogyasztóknak. Egy svéd család Seattle-ből utazott (Párizson át) Stockholmba, francia légitársasággal. Az izlandi hamufelhő miatt azonban néhány napig az Egyesült Államokban ragadtak, a társaság pedig nem volt hajlandó fedezni az emiatt keletkező szállodai és közlekedési költségeket. Az EFK Svédországban felvilágosították a családot, hogy a légi fuvarozó még speciális körülmények közepette is köteles (lett volna) segíteni. Az EFK Franciaország átvette a stafétabotot, és a légitársaság – némi győzködés után – a benyújtott számlák alapján 595 eurót utalt át a pórul járt svéd utasoknak.
– Bátorítani kellene az embereket az internetes vásárlásra. Sok terméket, főleg élelmiszereket és kozmetikumokat olcsóbban meg lehet találni más tagországokban – lelkesedik Malcolm Harbour képviselő az Európai Parlament strasbourgi épületében. A belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottság brit elnöke azért elismeri, hogy ehhez (a vevők bizalmának megszerzésén túl) több feladatot is teljesíteni kellene. Például egyszerűbbé tenni a határon átnyúló fizetést, vagy megoldani az áruk helyszínre szállítását.
Nemcsak vállalatokból és bankokból, hanem hétköznapi polgárokból és vásárlókból is áll a belső piac: erre már a Harbourral egy bizottságban ülő német EP-képviselőnő, Evelyne Gebhardt figyelmeztet. Úgy tapasztalta, hogy a hivatalok elsősorban információhiány, bizalmatlanság és nyelvi gondok miatt packáznak a más tagállamokból érkezőkkel. Akik ezután aligha köszöntik fel a huszadik születésnapját ülő, egységes uniós piacot – vagy ha megteszik is, az ajándékot biztosan nem külföldről rendelik.
Strasbourg–Kehl, 2012. szeptember
