Európa határozza meg, kit választanak a szavazók szerdán a 21 induló pártból, amelyek közül 10-12 tömörülés szerezhet mandátumot a 150 fős képviselőházban. Ez teszi idegessé Brüsszelt: Hollandia mindig is laboratóriuma volt az európai politikának, ha még inkább euroszkeptikus kormány alakul, az lendületet adhat az unióellenes érzéseknek máshol is, és tovább bonyolíthatja a válságkezelést.

A könnyűdrog-fogyasztás ellenőrzésének szigorítása ellen szervezett tüntetés Amszterdamban

A választók félelmeit ismét Geert Wilders, a holland politika „dzsókere”, a muszlimellenes kirohanásairól ismert politikus ismerte fel leggyorsabban. A muszlimok, majd a kelet-európai bevándorlók démonizálása után a brüsszeli arctalan bürokráciát kiáltotta ki új ellenségnek, mondván: csak viszi a pénzt, követel, „gyarmatosítja” az országot anélkül, hogy ennek a hollandok bármi előnyét látnák. A szabadságpártos (PVV) Wilders gyakorlatilag megbuktatta a pártja által kívülről támogatott jobbközép kisebbségi kabinetet, amikor áprilisban nem értett egyet a költségvetési megszorítások mikéntjével. 2013-ban ugyanis Hollandiának három százalék alá kell mérsékelni a költségvetési hiányát.

– Nagy a bizalmatlanság a gazdaságban, az emberek inkább nem költenek, kevésbé vesznek fel hitelt, az ingatlanlufi kezd leengedni – magyarázza Laurens Berentsen, a Financieele Dagblad pénzügyi lap munkatársa. A választók pedig Brüsszel felé mutogatnak. – Ablakon kidobott pénz, amit sosem kapunk vissza. Nem hiszem, hogy finanszíroznunk kéne azt, hogy a görögök nem fizetnek adót – mondják az európai mentőcsomagokban való részvételről és a déli államok polgárairól. Az elégedetlenkedők a maoista múlttal bíró, a kormányzásból eddig mindig kimaradó Szocialista Párt (SP) felé sodródtak, melynek vezetője, Emile Roemer a holland választói igényeknek megfelelően meglehetősen hétköznapi jelenség. – Csak a holttestemen keresztül! – mondta Roemer arról, hogy az EU esetleg büntetést szabna ki, ha Hollandia hiánycélja meghaladja az előírt három százalékot. Az SP sokáig vezette a közvélemény-kutatásokat. Ám a populista „licitálás” után, a kampány finisében úgy tűnik, a holland gyakorlatiasság győzedelmeskedik. A választások előtti vitákat rendre a szociáldemokrata párt (PvdA) fiatal dinamikus listavezetője, korábban greenpeace-es Diederik Samsom nyerte, aki hiteles alternatívaként mutatkozott be a vitákban gyengén szereplő Roemer és az ország eddigi vezetője, a konzervatív-liberális VVD élén álló Mark Rutte között. Samsom ráadásul visszakormányozta az Európa-pártiak szűk táborába a szocdemeket, akik nem igazán találták helyüket az európai alkotmány 2005-ös holland népszavazáson elszenvedett veresége után. A VVD és a PvdA most fej fej mellett áll a felmérések szerint, 33-33 képviselői helyet szerezne meg.

A szerdai urnazárás után csak azt tudjuk meg, ki mennyi szavazatot kapott: a koalíciós tárgyalások akár hónapokig is elhúzódhatnak. Wilders is okozhat még meglepetéseket: bár a kormány „bedöntése” és a pártján belüli harcok rontották hitelét, választói nem túl aktívak, így a közvélemény-kutatások rendre alábecsülik táborát. A nagy kérdés az: milyen megszorításokban egyeznek meg a győztesek, feltehetően a liberálisok és a szocdemek, hogy 16 milliárd eurót meg tudjanak takarítani. A VVD a szociális juttatásokat fogná vissza, amit a PvdA viszont nem támogat.

A 45 éves agglegény Rutte 2010 óta vezeti Hollandiát: ezalatt jól egyensúlyozott a hazai elégedetlenkedők, illetve az unió elvárásai és a válságkezelés során Berlinnel kötött szoros szövetség között. Még akkor is, ha Brüsszelben gyakran úgy tűnik, Hollandia mindenre nemet mond. Ha Ruttének sikerül összetákolnia egy viszonylag stabil kormányt, meglehet, ő lesz az első európai vezető, aki túléli az euróválság legutóbbi hullámveréseit.