Francois Hollande (képünkön) ellenben ma megteheti. És nem halasztja holnapra. Az ötéves mandátuma elején lévő francia elnök vasárnap esti tévéinterjújában, amelyet tízmillióan követtek figyelemmel a tévéképernyők előtt a TF1 kereskedelmi csatornán, két évet adott magának országa döcögő gazdaságának rendbetételére, és egyet a munkanélküliek aggasztóan nagy, hárommilliós táborának csökkentésére. A „zakó újraszabásához” 2014-ig elvileg „csak” harmincmilliárd euróra lenne szüksége, ám ezt egyszázalékos GDP-bővülési ütemre számolták ki. Az összegből tízmilliárdot tennének ki a költségvetési megtakarítások: jövőre egy eurócenttel sem lesz több költségvetési mozgástér, a büdzsé hiányát 4,5 GDP-százalékról az EU-ban megkövetelt legfeljebb háromra kell csökkenteni.

További tíz-tízmilliárdot pedig a családok, illetve a vállalatok vállára tett terhek adnának ki. Hollande azonban kénytelen volt elismerni, hogy a jövő évi „realista” prognózis nem egy-, hanem 0,8 százalékos növekedési előrejelzés, míg az idén „alig nulla fölött” bővülhet a francia gazdaság. Összesen hétmilliárd euró hibádzik még így valahol…

Hollande érveléséből pedig a fő vonalakon túli konkrétumok: pontosan miben is állnak majd a megszorítások? Pedig a májusban megválasztott szocialista államfő éppen azért ült ki a tévénézők elé a nyári uborkaszezon végeztével, hogy eloszlasson néhány kételyt. – Egyfajta kényszerhelyzet látszik: a Sarkozy-korszakhoz szokott francia közvélemény kikényszerítette, hogy egy-két dologra fényt derítsen Hollande – mondta lapunknak az interjút értékelve Fejérdy Gergely, a francia politika szakértője, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa. Szerinte „részben jogosak” a Hollande-ot ért ellenzéki szemrehányások, miközben a Nicolas Sarkozy előző (konzervatív) államfővel való összehasonlítások alapja a két politikus stílusa, személyiségük különbözősége. – Sarkozynél mintha lett volna egy irányvonal, más kérdés, hogy a válság nyomán nem valósult meg. Hollande intellektuális alkata miatt viszont nem látszik egyértelműen még az ő irányvonala – mondja Fejérdy, hozzátéve: mivel Franciaországban 2014-ig nem tartanak semmiféle választásokat, az elnöknek van ideje a most bejelentett intézkedések 2012-es kidolgoztatására, illetve 2013-as gyakorlatba ültetésére.

Az ellenzék nem boldog a hallottaktól. Az UMP, a bukott Sarkozy-féle jobbközép párt élére törő Jean-Francois Copé szerint „Hollande átveri a franciákat: a deficit csökkentése a kiadások lefaragásával, nem pedig adóemeléssel kezdődik”.Ma rine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöknője pedig az Élysée-palota lakóinak stíluskülönbségével magyarázta a centrumpártok szerinte egyforma semmittevését: Hollande „puhány tehetetlenségét” Sarkozy „felbuzdult tehetetlenségével” vetette össze. A vállalkozói köröket képviselő szervezet, a Medef mindenesetre tárgyalásokat sürget a szakszervezetekkel, hogy kompromisszumos megoldást találjanak a majdani teherviselésben: a jövedelmek reálértéke mellett a vállalatok versenyképessége is megmaradjon.

A legegyértelműbb, bár inkább „látványelemnek” tekinthető konkrétum, hiszen mindössze két-háromezer embert érint a 65 milliós országban, továbbra is a leggazdagabbak, az évi egymillió euró (285 millió Ft) felett keresők 75 százalékos különadója. Ez a választási ígéret továbbra is tartja magát, mégpedig legalább két évig, sőt Hollande szavai szerint „kivétel nélkül” alkalmazni fogják a vagyonosokra, így a futball- és filmsztárokra is.

Az államfő a hét végén váratlan muníciót kapott ahhoz, hogy leckét adjon hazafiasságból a francia szupergazdagoknak. Mint ugyanis arról a brüsszeli La Libre Belgique szombaton beszámolt, belga állampolgárságért folyamodott Franciaország és egyben az Európai Unió leggazdagabb embere, Bernard Arnault, az LVMH (Louis Vuitton Moet Hennessy) luxusipari óriáscég eurótízmilliárdokkal rendelkező tulajdonosa. Igaz, azzal, hogy francia adóalany marad. Ezt nem vitatva Hollande azt mondta, „gondolkoznia kellett volna rajta, hogy mit jelent egy másik állampolgárság felvétele, mivel büszkék vagyunk rá, hogy mi franciák vagyunk”.