Fogalmuk sincs a Kaukázusról
Safarov azerbajdzsáni ünnepélyes fogadtatása, elnöki kegyelemben való részesítése heves indulatokat váltott ki Örményországban. – Az, aki döntött Safarov átadásáról, annak fogalma sem volt a dél-kaukázusi helyzetről. Egy gyermek is tudta volna, hogy Azerbajdzsánban nem vonul börtönbe – nyilatkozta lapunknak Irina Mologyikova.
A Közép-európai Egyetem (CEU) Migrációs, Integrációs és Biztonsági programjának vezetője szerint azonban túlzás állítani, hogy a friss feszültség nyílt háborúhoz vezetne a régióban. – Ez sem Örményországnak, sem az őt támogató Oroszországnak, sem pedig az Azerbajdzsán szövetségesének tekintett, bár Baku által sokszor nem eléggé határozott partnernek mondott Törökországnak nem áll érdekében – mondta Mologyikova, megjegyezve, hogy Azerbajdzsán azért is tálalja az örmények feletti győzelemként Safarov hazatértét, mert háborúra nem szánja el magát a hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó, ám 18 éve örmény ellenőrzés alatt álló Hegyi-Karabahért, amely az ország nyolcadrésze. – Ugyanakkor kétségtelen, hogy Baku igyekszik a felszínen tartani a problémát azzal, hogy a háború miatt az elveszett területekről kitelepített azerieknek – csaknem hétszázezer embernek, akik nemcsak a többségében örmények lakta Hegyi-Karabahból, hanem a szintén örmény ellenőrzés alá került szomszédos térségből érkeztek – csak ideiglenes lakásfeltételeket biztosít, abban a reményben, hogy így könnyen visszatelepíthetők lesznek a konfliktus rendezése esetén. Ezt Azerbajdzsán hivatalosan tárgyalásos úton kívánja elérni, igaz, az olajbevételeinek köszönhetően évről évre emeli védelmi kiadásait: tavaly már 3,1 milliárd dollárt – az ország költségvetésének 19,7 százalékát – költött a hadseregre, ami tízszerese az alig feleakkora lakosú, olajbevételekkel nem rendelkező Örményország hadikiadásainak. Sőt, meghaladja Jereván teljes költségvetését is.
Baku gyors ütemben modernizálja a hadseregét, török és izraeli közreműködéssel újítja fel tankjait, drónokat szerez be. Tavaly Ukrajnától MiG–29-eseket és páncélosokat vásárolt, Oroszországból pedig rakétaelhárító rendszereket hozott be, és decemberben nyélbe ütötte Moszkvával a megállapodást, amely alapján Baku 24 darab Mi–35M típusú, páncélosok elleni rakétákkal felszerelt harci helikopterekhez jut. Emellett Dél-Afrikából vett Mi–24-es helikoptereket állított hadrendbe, miközben fejleszti a hazai fegyvergyártást is.
„Készek vagyunk a területi szuverenitásunk visszaállítására, de ezt vérontás nélkül akarjuk elérni. Minden nappal közeledünk a győzelemhez” – idézte Ilham Aliyev áprilisi kormányülésen elhangzott beszédét az azeri elnök hivatalos portálja.
Egyelőre azonban Azerbajdzsánnak nincs oka sietni: egyrészt a visszaszerzendő területek gazdasági súlya csekély, másrészt nem kedvez a konfliktusnak a nagypolitika sem: Örményország a Moszkva vezette Kollektív Biztonsági Szerződés (ODKB) tagja, amely támadás esetén biztonságot szolgáltatna. (Igaz, Moszkva nem ismeri el Örményország részének Hegyi-Karabahot, így jogilag nem egyértelmű a beavatkozási kötelezettsége.) Moszkva azonban semmiképp sem támogatná az olaj- és gázkészletei révén meglehetősen önálló Baku hatalmának növekedését, amivel Oroszország kiszorulna a régióból. Moszkva aduja lehet még az Oroszországban élő másfél-két millió azeri is – bár csak kisebb részben azeri állampolgár –, akiknek nem érdekük, hogy Baku és Moszkva viszonya feszültté váljon.
Bár a 70 milliós Irán csaknem egynegyedét azeriek lakják – tehát csaknem háromszor annyian vannak, mint Azerbajdzsán lakói – Baku a perzsa államra sem számíthatna egy konfliktus esetén. Nemcsak azért, mert az azeri kisebbség helyzete korántsem felhőtlen Iránban, hanem, mert Teheránnak nem érdeke Baku támogatása Moszkva ellenében. Egyelőre épp Moszkva az, amelynek ugyan fenntartásai vannak az iráni atomprogrammal, ám gyakorlatilag elfogadja azt, és elutasítja az Irán elleni nyugati nyomást.
Tüntetés a berlini nagykövetségnél
Tüntetést szervez a berlini magyar nagykövetség épülete elé szombat délutánra a németországi örmények központi tanácsa. A szervezet arra biztat, hogy tiltakozzanak Safarov átadása és felmentése ellen. Ha igaz, hogy a magyar hatóságok hárommilliárd euróért cserébe engedték haza Safarovot, ez szerintük a politikai korrupció iskolapéldája. A németországi örmények sürgetik, hogy a magyar döntést az átadásról mielőbb vizsgálják felül és ítéljék el a nemzetközi szervezetek – Azerbajdzsánt pedig, ahol egy gyilkosnak is ünneplés jár, mielőbb zárják ki az Európa Tanácsból. Végül hozzáteszik: Magyarország ezzel a lépésével hozzájárult a kaukázusi térség destabilizálásához. (Munkatársunktól)
