Népcsoportok feszültségére mutat a gyilkos lövés

Józan ésszel aligha kívánja bárki is, hogy mostantól ebben a mederben folyjék a politika Québecben, Kanada második legnépesebb, csaknem nyolcmilliós tartományában, de a szerdára virradóra elkövetett merénylet mégis jelzésértékű.

Egy 62 éves férfi ott adott le lövéseket, ahol a keddi, előre hozott választások győztes pártjának, a Parti Québecois-nak (PQ, Québeci Párt) leendő miniszterelnöknője, Pauline Marois beszélt hívei előtt, Montreal belvárosának egy hangversenytermében. – Az angolok ébrednek (eszmélnek)!

– kiáltotta a merénylő franciául, de a fültanúk szerint kivehető angol akcentussal. Majd lőtt, egy embert megölve, egy továbbit pedig megsebesítve. Menekülés közben elfogták, indítékát és hátterét még vizsgálják; egyelőre nem bizonyított, hogy a biztonsági őrök segítségével kimenekített Marois-val akart volna végezni.

Akárhogyan is, az angol, illetve francia ajkúak, illetve még pontosabban: a szövetségi Kanadához hűek és az elszakadáspártiak (szeparatisták) feszültsége a québeci politika egyik alapvonulata. A hivatalosan egynyelvű (francia) tartományt nyolcvan százalékban francia ajkúak, nyolcban pedig angol ajkúak alkotják. Az utób biak bizonyos nyelvi jogokat élveznek, így például angol nyelvű ingyenes közoktatásra jogosultak a gyerekeik (másokéi, például a bevándorlóké nem), a bíróságokon pedig lehet angolul is érvelni. E sorok írójának mindennapi tapasztalatai szerint a nyelvhatárok sokkal kevésbé merevek, mint mondjuk Belgiumban a flamandok és a francia ajkúak között. A québeci angol ajkúak azonban képtelenek azonosulni azzal, hogy a szeparatisták Québecet önálló nemzetnek tekintik, alapjának pedig a (jellegzetes helyi dialektusban beszélt) francia nyelv használatát tartják.

Márpedig most bizonyos félelmeket táplál, hogy a PQ – kilenc év szünet után – visszatér a hatalomba, megdöntve a liberális Jean Charest uralmát. Ezzel folytatódik a szabadelvűek mélyrepülése, akik a tavalyi, szövetségi szintű választásokon Őfelsége hivatalos ellenzékének címét is elvesztették, a kormányzó konzervatívok és a baloldali NPD mögé szorulva. Charest bukásában szerepet játszott, hogy roszszul kezelte az év első felének – ezres nagyságrendű őrizetbe vétellel kísért – diáktüntetéseit, amelyeket a felsőoktatási tandíjak drasztikus emelése váltott ki. – Minden québeci miniszterelnöke leszek! – mondta a választás éjszakáján a 63 éves, harminc éve a helyi politikában ügyködő, szociálpolitikai tevékenységéről ismert Marois. Megígérte az angol ajkúaknak, hogy biztosítja jogaikat. Ezzel együtt, mint azt Montreal vezető angol nyelvű lapja, a The Gazette vezércikkeiben írja, vannak félelmek azzal kapcsolatban, hogy a szeparatista kormányzás valóságos istencsapás lesz Québecnek a globális gazdaság válsága közepette.

Igaz, legalább a legrosszabbat sikerült elkerülni az ő szempontjukból: a többségi szeparatista uralmat. Az előzetes eredmények szerint ugyanis a PQ – legnagyobb pártként, a leadott voksok mintegy 32 százalékával – csak 54 képviselőt küldhet a 125 fős québecvárosi tartományi gyűlésbe, azaz nem lesz többsége. A második legnagyobb frakciót (kb. 50 fővel) a liberálisok alkothatják, a kisebbségi kormányzás lehetőségét pedig a királycsináló harmadik, a jobboldali Koalíció Québec Jövőjéért (CAQ) biztosítja majd a PQ-nak. Ezt bizonyos feltételekhez, például a korrupció felszámolásához és az egészségügy rendbetételéhez köti.

De egy biztosnak látszik: noha az elszakadáspártiak száma nőhet (különösen ha kiéleződik Stephen Harper, az erősen egységpárti szövetségi miniszterelnök és a tartomány viszonya), de a PQ-nak nem lesz alkotmányos lehetősége a kiválást napirendre tűzni. Ugyanis nincs ehhez többsége: a többi párt, így a CAQ is elszakadásellenes. Legutóbb, 1995-ben csak kis többséggel maradtak alul az elszakadás hívei a népszavazáson. Most viszont csak a québeciek 28 százaléka válna ki. Kanada vezető lapja, a torontói The Globe&Mail cikke alighanem az „újszeparatisták” igazi stratégiájára világít rá: mint Skóciában és Katalóniában is teszik, tudják, hogy a kiválást nem tudják elérni. Ezért inkább arra összpontosítanak: minél több hatáskört vegyenek át a szövetségi kormánytól. Marois a bevándorláspolitika teljes magához vételét (Québec évi 55 ezer új jövevényt fogad), illetve a munkanélküli-ellátás feletti ellenőrzést nézte ki magának.

Pauline Marois, a Québeci Párt vezére híveihez beszél, miután pártja a legtöbb mandátumot szerezte a tartományi választásokon
Pauline Marois, a Québeci Párt vezére híveihez beszél, miután pártja a legtöbb mandátumot szerezte a tartományi választásokon
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.