Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnöknek nem volt más választása, mint az országában hősként tisztelt, 2006-ban az Év emberének választott Ramil Safarov elnöki kegyelemben részesítése. Ha nem ezt teszi, az örmények elleni gyűlöletre fanatizált tömeg az utcára vonult volna, s az elnök ellen tüntet. Ne feledjük, a vitatott státusú Hegyi-Karabah miatt több mint két évtizede háborúban álló Azerbajdzsán nemzeti méltóságában sértett állam. Baku tele van katonai emlékművekkel, szinte minden ünnepi esemény a hősökre való emlékezéssel kezdődik a kilencmilliós kaukázusi országban – mondta a Népszabadságnak a neve elhallgatását kérő, a helyi viszonyokat jól ismerő forrásunk.

Csutora Zsolt nagykövet

Aki ezek után meglepődött a „baltás gyilkos” néven elhíresült Ramil Safarov elnöki kegyelemben való részesítésén és őrnaggyá történő előléptetésén, annak fogalma sincs az azerbajdzsáni közállapotokról. Aligha véletlen, hogy a helyi ismeretekkel – és diplomáciai rutinnal – rendelkező Külügyminisztériumot kihagyták az ügyből, s a külügyesek feje felett született a nemzetközi felháborodást kiváltó megállapodás.

De nem csupán Safarov kiadatása tanúskodik bántóan „amatőr politizálásról”. Óriási hibát követtek el már 2004-ben a NATO-partnerségi kapcsolatok keretein belül magyarországi angolnyelv-tanfolyamot szervezők is. Könnyelműség – vagy a katonai hírszerzés súlyos hibája –, hogy egy ilyen háttérrel rendelkező azeri katonatisztet egy kollégiumban szállásoljanak el a halálos ellenségnek számító örmény katonákkal.

Ne gondoljuk azért, hogy Azerbajdzsánban mindenki egyformán hősnek tekintette a „baltás gyilkost”. Egyszerű, normálisan gondolkodó emberek ott is elfogadhatatlannak minősítették a személyes indíttatású bosszúnak ezt a formáját. De a rezsim által vezényelt háborús pszichózis elnyomta a hangjukat. Háttérbeszélgetésekben az azeri hivatalos körök 2004 óta előszeretettel emlegették, hogy Washington is mindent elkövet, hogy idegen országban szolgálatot teljesítő, s ott balesetet okozó, vagy bűntényt elkövető katonáit mielőbb kimenekítse az illető országból. Azerbajdzsán is ezen az alapon akarta kikérni a „baltás” katonatisztet – mondja forrásunk –, de az ügyet nem a bakui magyar külképviseleten keresztül intézte. Oda ebben az ügyben 2010 előtt egyetlen azeri megkeresés sem érkezett, az egyezkedés Budapesten folyhatott. Jó okkal feltételezhető, hogy Azerbajdzsán azért hozta létre 2004-ben budapesti külképviseletét, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt katonát hazamenekítse. Tudjuk, hogy már a megelőző szocialista kormányok idején is puhatolóztak, sőt talán gazdasági ellentételezés is szóba kerülhetett, de miniszterelnökként sem Gyurcsány Ferenc, sem Bajnai Gordon nem vállalta a politikailag és erkölcsileg elítélendő ügy kockázatát, noha egy azeri–magyar gázüzlet nekik is jól jött volna.

A diplomáciai fordulat akkor következett be, amikor tavaly az Orbán-kormányzat új nagykövetet nevezett ki Bakuba Csutora Zsolt személyében. Csutora az első Fidesz-hullámmal érkezett a Külügyminisztériumba, volt moszkvai katonai attasé – eszerint a katonai hírszerzés területén is járatos –, s konzuli beosztásban is szolgált több helyen. Érdemes tudni róla, hogy kiküldőinek bizalmát nem csupán Fidesz-szimpátiájával, hanem rokoni kapcsolataival is megalapozta. Annak a Csutora Lászlónak a testvére, aki a Fidesz egyik budapesti erős embere. (Cikkünk eredeti verziójában tévesen azt állítottuk, hogy Csutora László felesége, Győri Ottília annak a Győri Tibornak a testvére, aki korábban a Mahir vezérigazgatója volt, jelenleg pedig a Miniszterelnökség államtitkára. A valóságban Csutoráné Győri Ottilia, Budakeszi polgármestere nem testvére Győri Tibornak. Tévedésünkért az érintettektől elnézést kérünk.)

Csoda-e, hogy az olaj- és gázkincsekben dúskáló Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba a minden szempontból megbízható Csutora Zsoltot nevezték ki nagykövetnek? Meglepő-e, hogy Csutora kinevezésével „megtisztították” a bakui magyar nagykövetséget, a régi embereket hazapaterolták, majd a külügyből is eltávolították, nehogy tanúi legyenek a szépen fejlődő azeri–magyar gazdasági kapcsolatoknak? Amelyeket Schmitt Pál elnöki, Orbán Viktor miniszterelnöki és Szijjártó Péter államtitkári látogatása lendített a csúcsra. Hogy aztán híre keljen egy 2-3 milliárd dolláros magyar állampapír-kibocsátás tervének, majd beüssön a „baltás gyilkos” átadásának híre.

Másként megy az üzlet

A kaukázusi régióban jártas forrásaink röviden úgy vázolták az ottani üzleti környezetet, hogy az utóbbi időben – s ez már a legutóbbi választások előtti időszakra is igaz – Azerbajdzsán részéről kifejezett érdeklődés volt tapasztalható Magyarország és a magyar cégek felé. Nyilatkozónk azonban ezekkel együtt sem tudott olyan magyar vállalkozásokról, amelyek az utóbbi időszakban érdemi lépéseket tettek volna a régió vagy az azeri főváros, Baku felé. Örményország részéről ilyen közeledést egyáltalán nem tapasztaltak az elmúlt években, így aligha meglepő: még annyi gazdasági aktivitás sem mondható el ebben az irányban, mint Azerbajdzsán esetében.

A régióban zajló üzleti tárgyalásokkal kapcsolatban annyit jegyeztek meg: az Európában megszokotthoz képest fontosabbnak mondhatóak a személyes, jó kapcsolatok. A bizalomra roppant módon építeni kell. Ugyanakkor a megbeszélések menete sokkal kevésbé standardizálható, mint a nyugati országokban. Másik forrásunk ehhez annyit tett hozzá: aki arra indul, fel kell készülnie, hogy első alkalommal nem feltétlenül gazdasági kérdéseket taglaló megbeszélésekben lesz része.