„Mi befizetjük az adókat”
Az egyébként teherautó-sofőrként dolgozó, negyvenes éveiben járó férfi szerint, ha Finnország képes volt külső segítség nélkül kilábalni a kilencvenes évek elejének súlyos válságából, akkor a dél-európai országoknak is sikerülnie kell. – Itt is túl sok volt a bank, megszabadultunk a többségétől. Az adókat felemelték, de befizettük, mert erre volt szükség. Mi mindig befizetjük, amit kell! – mondja büszkén.
Az utóbbi hetekben gyakran került be Finnország az európai sajtóba mint olyan állam, amely egyre keményebb hangot üt meg az euróválsággal és a déli országoknak juttatott mentőcsomagokkal kapcsolatban. Az unióban egyedülálló módon a finn parlamentnek minden ilyen csomagot jóvá kell hagynia. Helsinki biztosítékot is kért a második görög mentőcsomagba tett pénzért, illetve a spanyol bankoknak nyújtott segítségért cserébe. Ám nemcsak a politikusok, a lakosság is kezdi megelégelni a sok mentőakciót: az euroszkeptikus Igaz Finnek pártja a tavalyi parlamenti választásokon 19,1 százalékot szerzett. Egy augusztus végén a Helsingin Sanomat című napilapban megjelent közvélemény-kutatás szerint pedig azoknak az aránya, akik szerint segíteni kell a bajba jutott EU-tagállamokon, 52-ről 44 százalékra esett vissza.
– A finnek hozzászoktak a nehéz időkhöz, és sokuk számára valóban nehéz elfogadni a mentőcsomagokat – nyilatkozta lapunknak Martti Hetemaki. A finn pénzügyminisztérium államtitkára szerint Helsinki azért vonakodik megmenteni a déli országokat, mert az nem egyezik az EU alapelveivel. – A maastrichti egyezményt sok ország nem tartotta be, miképp azt az EU alapokmányában megfogalmazott alapelvet sem, hogy az eurózóna egyes tagországai nem vállalnak felelősséget egymásért. A mentőcsomagok segítettek elkerülni a mélyebb válságot, de nem szabad, hogy ez rendszeressé váljon. Nem akarunk mást, mint hogy az unió úgy működjön, ahogyan azt kitalálták, hogy mindenki vállalja a felelősséget a saját költségvetéséért – mondta. Finnország költségvetési hiánya eurózóna-tagsága óta soha nem haladta meg az előírt 3 százalékot, sőt: 2009-ig egyenesen költségvetési többlete volt. Ezért érzik úgy sokan Finnországban: becsapták őket.
A finneket az is aggasztja, hogy – bár a hitelminősítők szerint országuk továbbra is a legbiztosabb befektetési célországok között van – immár maguknak is spórolniuk kell. A Nokia gondjai az ország gazdaságára is hatással voltak. A brit Economist szerint egy ország sem függ, illetve függött a világon olyan mértékben egyetlen nagyvállalattól, mint Finnország a Nokiától. Épp ezért érintette érzékenyen Helsinkit a céget és beszállítóit sújtó visszaesés. Ám talán ennél is nagyobb gond és mindennapos beszédtéma az országban az elöregedő társadalom kérdése. Most készül nyugdíjba az 1945 és 52 között született „babyboom” generáció, és kérdés, miből lesz majd nyugdíjuk. A gazdasági válság miatt csökkent exporttal együtt mindez arra késztette a kormányt, hogy megszorító intézkedéseket vezessen be. – A GDP két százalékával megegyező, összesen 4,5 milliárd eurós megszorítást jelentett be a konzervatív vezetésű hatpárti kormány. Ennek fele kiadáscsökkentés, a másik fele adóemelés formájában valósul meg. A nyugdíjkorhatárt felemelték, és arra ösztönzik az embereket, hogy minél tovább dolgozzanak. Emelik a befizetendő nyugdíjjárulékot is. Kérdés persze, mindez mire lesz elég – foglalta össze lapunk kérdésére az intézkedéseket Markku Kotilainen. A finn gazdaságkutató intézet egyik igazgatója arra számít, hogy az euróválság és a csökkenő export miatt ez az év még nehéz lesz, ám jövőre talán már erőteljes növekedésnek indulhat a finn gazdaság. Azokat a felvetéseket is alaptalannak tartja, hogy Finnország esetleg ki akarna lépni az eurózónából. A közvélemény-kutatások szerint ezt a lakosság többsége sem támogatná. A „Fixit”, azaz Helsinki távozásának ötlete a valutaövezetből azután járta be a világsajtót, hogy a külügyminiszter, Erkki Tuomioja azt nyilatkozta, „terveket készítenek” az euróövezet felbomlásának esetére. Más kormánytagok siettek cáfolni a kijelentést.
A kétezres évek elején szárnyaló Nokia hanyatlása nem tett jót a finnek önbizalmának sem. Újságíró ismerősöm, Hanna honfitársaihoz hasonlóan kicsit morog, amikor nem tudja elsőre felvenni érintőképernyős telefonját: „Ez is Nokia, persze, hogy nem működik.” Ám Kotilainen szerint a finnek lassan ismét elkezdenek bízni saját magukban és abban, hogy újra ki tudják találni magukat. Az elegáns bevásárlóutca, az Esplanade üzletei között elvétve találni világmárkát, legtöbbjük finn tervezők ruháit vagy tárgyait árulja. És persze ott a Rovio, az okostelefonokra gyártott Angry Birds nevű játék fejlesztője, amelynek példáján fellelkesülve sok fiatal alapított szoftvercéget. A gazdasági elemző szerint hiába hallani ezt sokfelé, azt túlzás lenne állítani, hogy a Rovio lenne az új Nokia. Abban azonban biztos: önbizalmat adott a finneknek, akik talán újra elhiszik, hogy iskolázottságuk, ötleteik és szorgalmuk kihúzza őket a bajból.
Helsinki, 2012. augusztus–szeptember
