Az azeri hajó már elment
A magyar közvetítéssel felszított azeri–örmény viszály gazdasági következményeit még csak megbecsülni sem akarták a lapunknak név nélkül nyilatkozó elemzők. A kiszivárogtatott részletekből arra a következtetésre lehet jutni, hogy Ramil Safarov Azerbajdzsánnak történt kiadása után és főként az ezt követő azeri lépések (kegyelem, előléptetés, a titkos tárgyalások elismerése) tükrében teljesen megváltozik az országok közötti gazdasági kapcsolatrendszer. Egyik forrásunk szerint ezután bármekkora bajba is kerülne Budapest, nem fordulhat segítségért Azerbajdzsánhoz, mert az olyan lenne, mintha benyújtaná a számlát a baltás gyilkos átengedéséért. A helyzeten az a kormánykommunikáció sem sokat segít, hogy az azeri fél becsapott bennünket.
Kétségtelenül reális cél lehetett a kormány részéről, hogy az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott hiteltárgyalásokon erősítheti pozícióját, növelheti mozgásterét egy esetleges azeri üzlet révén. Egyfajta második biztonsági hálóként is felfogható lenne a 2-3 milliárd dollárosra becsült azeri szerepvállalás, ha az első, IMF-féle háló valamiért szakadozni kezdene. Egyik forrásunk szerint a kormány titkon abban bízik, hogy a külső körülmények – elsősorban az euróövezeti adósságválság kilátásainak javulása – révén Magyarország piaci finanszírozása tartósan fennmarad, és az IMF hitele nélkül is talpon tudunk maradni. Az azeri pénz pedig segíthetett volna, noha a kiadatás után a lapunknak nyilatkozó szakértők úgy látják, hogy ez a hajó elment, még mielőtt fel lehetett volna rá szállni.
Lehetséges, de nem túl valószínű forgatókönyvnek tartják, hogy közvetítőkön keresztül azeri kormány- vagy üzleti körök magyar adósságpapírokat vásároljanak. (Az állami olajalap már bejelentette, hogy nem.) Eurómilliárdos tételben azonban kizárt, hogy kockáztassanak. Az azeriek nyílt megjelenéséből olyan botrány kerekedne, ami ezek után végképp nem hiányzik a magyar kormánynak. Arról nem is szólva, hogy az azeri részvétel a magyar országkockázati felárban, befektetői megítélésben semmilyen javulást nem okozna, inkább bizonytalansági tényezőként jelentkezne.
Az azeri hála kifejezése más formában is megtörténhet, mondjuk szénhidrogén-kutatási koncessziók kiosztásakor – mutatott rá egyik forrásunk. Szerinte a keleti nyitás e felvonása nem várt véget ért, de a trendbe illeszkedik; nem lóg ki a kínai, az orosz és az arab piacokon elszenvedett kudarcsorozatból. Paradox módon az azeriek megmutatták, hogy kinek érdemes hinni, és ezzel még jó szolgálatot is tettek: elvették kedvünket a keleti portyázásoktól, visszairányítva minket az IMF tárgyalóasztalához. A konfliktust kívülről szemlélő Oroszországgal gazdasági kapcsolataink szorosabbak annál, hogy a Safarov kiadatása azon érezhető nyomot hagyjon – értékelnek szakértők. Mindazonáltal nem tesz jót a viszonyunknak: Örményország nem tagja az oroszok által kezdeményezett Eurázsia Gazdasági Uniónak, de számos területen együttműködik vele, és Moszkvával jobb viszonyt ápol, mint a nála sokkal gazdagabb azeriek.
Súlytalan kapcsolatok
A magyar külkereskedelem marginálisnak mondható mind az örményekkel, mind az azeriekkel. Kivitelünk Örményországba 2011-ben 3,83 milliárd forint volt, míg tőlük 85 millió forint értékben vettünk árut. Azeri viszonylatban 14,96 milliárd forint áll szemben a 22,6 millió forinttal, de 2009-ről például egyetlen 200 ezer forintos importtétel szerénykedik a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisában. A kereskedelmi kapcsolat nem jelentős, viszont ha az elszalasztott üzleti lehetőségeket is ide vesszük, és Magyarország imázsának romlását nézzük, akkor már komoly tételről van szó.
