Santos és Chávez alkut köt?
Kolumbiára utoljára igazából négy éve figyelt a világ, amikor a gerillák fogságából visszanyerte szabadságát a francia-kolumbiai kettős állampolgárságú Ingrid Betancourt, akit még 2003-ban, elnökválasztási kampányakor ejtettek túszul. A hírügynökségek most újra a dél-amerikai országgal foglalkoznak: Juan Manuel Santos elnök hétfő este rendkívüli televíziós nyilatkozatban jelentette be, hogy a bogotái kormány „előzetes puhatolózó tárgyalásokat” kezdett a legnagyobb gerillaszervezettel, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) képviselőivel. A cél, hogy véget vessenek a fél évszázada tartó véres polgárháborúnak, amely becslések szerint legalább 250 ezer életet követelt, és négymillió embernek kellett a lakhelyét elhagynia.
„Kormányom beiktatása óta alkotmányos kötelezettségemnek tartottam a megbékélés keresését” – mondta a két éve megválasztott elnök. Részletek említése nélkül azt ígérte, hogy a következő napokban nyilvánosságra hozzák a megbeszélések eredményeit. Hozzátette, hogy amíg nem vezetnek végső eredményre a tervezett béketárgyalások, addig a hadsereg nem szünteti be hadműveleteit, és nem csökkenti jelenlétét az ország veszélyeztetett körzeteiben.
Santos beszédét megelőzve a Telesur hírtévé (amelyet főleg Hugo Chávez Venezuelája finanszíroz) nemcsak a kolumbiai kormány és a FARC közti érintkezésről adott hírt, hanem már azt is tudni vélte, hogy a hivatalos béketárgyalások októberben Oslóban esedékesek. S ha eredményesek lesznek, a békemegállapodást Havannában írják majd alá a felek. Értesülések szerint a jelenlegi kolumbiai államfő unokatestvére, Francisco Santos Kubában találkozott a FARC egyik parancsnokával, és akkor egyeztek meg a tárgyalások megkezdésében.
A korábbi kolumbiai elnök, Alvaro Uribe – aki az Egyesült Államok egyetértésével drogterrorista szervezetnek nyilvánította a FARC-ot – a mostani bejelentést Chávez politikai manőverének tartja. Uribe szerint Venezuela volt az utóbbi években a FARC fő támogatója, de most Chávez az októberi elnökválasztásokhoz próbál jó pontokat gyűjteni, és ehhez Santos segédkezet nyújt. A jobboldali Uribe szinte kivétel volt a kolumbiai elnökök közül, amennyiben sosem volt hajlandó alkudozni a „terroristákkal”. Tény, hogy mandátuma alatt a gerillák teret vesztettek, ám likvidálni nem tudta őket, hiába kapott segítséget az Egyesült Államoktól is a gerillaellenes háborúhoz.
Ernesto Samper egykori liberális elnök szerint viszont Santosnak valós esélye van a nemzeti megbékélés elérésére. Az utóbbi három évtizedben több alkalomban is volt kísérlet a tárgyalásokra, de az átmeneti tűzszünetet rendre mindkét fél – tehát a hadsereg és a vele összefonódó félkatonai szervezetek, miként a másik oldalon a gerillák is – pozícióik megerősítésére próbálták felhasználni. A kolumbiai törvényhozás még júniusban hatalmazta fel az elnököt és kormányát béketárgyalásokra a gerillákkal.
