Rachel Corrie (képünkön) 2003-ban halt meg a Gázai övezet Rafah településén. Rachel és társai, a Nemzetközi Szolidaritási Mozgalom (ISM) tagjai meg akarták akadályozni palesztin házak lerombolását. A család azt állítja most is, hogy a házromboló buldózer vezetőjének látnia kellett a narancssárga láthatósági mellényt viselő fiatal nőt. Szerintük a katonák szándékosan elgázolták lányukat. Oded Gerson bíró viszont elfogadta a hadsereg vizsgálatának eredményét, amely szerint a buldózer kezelője nem látta a lányt, nagyon lassan hajtott, és Corrie-ra betontömb dőlt, ez ölte meg, nem pedig a katonai jármű gázolta el.

A bíró „sajnálatos balesetnek” minősítette Rachel Corrie halálát, de az állam nem felelős ezért, mert, mint állította, az esemény háborús körülmények közepette történt. A bíró úgy értékelte, hogy a fiatal nő (társaival együtt) a figyelmeztetés ellenére hatolt be a műveleti területre, és ott „terroristák élő pajzsaként” lépett fel. A bíró szerint a katonák mindent megtettek, hogy a civileket távol tartsák a zónától, de Corrie nem távozott a területről, ahogy ezt „minden gondolkozó személy megtette volna”.

Elutasította a bíró a Corrie szülők keresetét, amelyben az izraeli hadsereg felelősségének elismerését és 1 USD kárpótlást követeltek lányuk halála miatt. Gerson kijelentette, hogy a lány tudatosan veszélyeztette önmagát. Az ítélet után a lány anyja azt mondta: világos, hogy a jogrendszer a katonákat védi, és büntetlenséget garantál nekik a civilek ellenében. A Corrie szülők eddig 200 ezer dollárt költöttek a perre. Egyelőre fontolgatják, hogy fellebbezzenek-e az izraeli legfelsőbb bírósághoz.

Rachel még az USA Washington államában lévő Olympiában, egyetemistaként lépett be egy a palesztin ügyért fellépő mozgalomba. A szervezet deklarált célja, hogy erőszakmentes eszközökkel szálljon szembe az izraeli hadsereg fellépésével a palesztin területeken. A 23 éves nő nyolc társával együtt ott volt 2003. március 16-án, amikor Rafahnál az izraeliek lakóházakat bontottak le. A rombolást azzal indokolták, hogy az övezetből számtalan támadás érte az izraeli katonákat és az akkor még ott élő zsidó telepeseket. Rachel napokig együtt élt azokkal a családokkal, akiknek a házait később lerombolták. Órákig őrködött eleven pajzsként az épületekre vigyázva. Az izraeliek szerint a házak között voltak a fegyvercsempészésre szolgáló alagutak kijáratai is. A család nem fogadta el a katonai vizsgálat eredményét, mivel szerintük az nem volt megfelelően hiteles és átlátható. 2010-ben indították a pert.

Az ISM ismertséget szerzett több más akcióban is. Akcióztak a megszállt területeket és Izraelt elválasztó kerítés ellen, és fellépnek a gázai blokád miatt. A szervezet volt az elhíresült blokádtörő Gáza-flottilla névleges szervezője is. Rachel a Palesztina-barát mozgalmak hasznos jelképe lett, mint olyan valaki, aki erőszak nélkül áll ellen a katonai erőnek. Egy külföldi „nemzetközi brigádtag” áldozata sokkal nagyobb feltűnést keltett, mint a palesztin aktivistáké – Corrie mártíromsága fontos médiaesemény volt. A történetnek van másik értelmezése is. Az izraeliek két évvel Corrie halála után elhagyták Gázát. Ám ettől a helyzet Gázában semmivel sem lett jobb, sőt. A világ azonban most éppen Szíriára figyel.