EU-tagság, de nem mindenáron
– Ez a szófordulat azt jelenti, elutasítják Koszovó függetlenségének elismerését – értelmezte az államfő szavait Marko Blagojevics. A belgrádi Szabad Választás és Demokrácia Központ lapunknak nyilatkozó vezetője szerint ezt a határt azonban nemcsak a radikálisból mérsékelt nacionalistává lett Nikolics, hanem elődje, a májusi választásokon alulmaradt demokrata párti Borisz Tadics sem lépte volna át. – Ám ezt hivatalosan nem is kérte az EU Belgrádtól – hívta fel a figyelmet Blagojevics. Megjegyezte, hogy Brüsszel az egykori szerb tartományt illetően csupán a folyamatos párbeszédet, a gyakorlati kapcsolatok normalizálását, az eddig elért megállapodások érvényesítését (a koszovói okmányok elfogadását, a határátkelés biztosítását, az áruszállítás zavartalanságát) várja el Szerbiától a csatlakozási tárgyalás megkezdésének egyik zálogaként. Ezt a politológus szerint a szerb társadalom kész elfogadni, de a függetlenség kimondását nem.
Blagojevics úgy vélte, nincs arról szó, hogy Brüsszel eleve „nem bízik” Nikolicsban és a szocialista Ivica Dacsics vezette kormánykoalícióban. Az EU-ellenes retorikával Nikolics szakított, felismerte, hogy a csatlakozási folyamat visszafordíthatatlan – és azt is, hogy a társadalom számára még mindig vonzó az EU. – Igaz, egyre kevésbé: tavaly még a 70 százalékot is elérte a tagságot támogatók aránya, ma csak 50 körül van. Az ország korábban úgy vélte, hogy az EU a fény az alagút végén, de mostanra ez a fény, az EU belső zavarai láttán, kissé halványult – közölte Blagojevics.
Az EU jelentéstevője, Jelko Kacin Dacsics kormányfővel is tárgyalt. A parlament harmadik legnagyobb pártját adó Szerb Szocialista Párt (SPS) elnökeként a nyáron kormányfői megbízáshoz jutott politikus kijelentette: – Szerbia nemzeti érdeke, hogy az év végén, de legkésőbb 2013 első felében konkrét időpontot kapjon az EU-tól. Ebben a szellemben nyilatkozott a b92 belgrádi rádiónak a kormányfő helyettese is. Az európai integrációért felelős Szuzana Grubjesics szerint tévedés azt állítani, hogy az új kormány az EU-hoz és az Oroszországhoz való közeledés között hezitálna, a választás egyértelműen Európára esik. (Nikolics beiktatása előtt, de a választási győzelme után először Moszkvába utazott az Egységes Oroszország kormánypárt kongresszusára. Igaz, már elnökként első hivatalos útja Brüsszelbe vezetett.)
A gazdasági nehézséggel, magas munkanélküliséggel küzdő Szerbia – ahol az idén a gazdaság félszázalékos csökkenése várható – persze számít Oroszország támogatására is. A múlt héten a belgrádi orosz nagykövet bejelentette, hogy Moszkva kész 800 millió dollár hitelt adni az ország infrastrukturális, elsősorban vasúti fejlesztéseire. Két éve már adott egy 200 millió dolláros hitelt, korábban pedig 520 millió dollárért orosz kézbe került a szerb állami olajtársaság (NIS) többségi tulajdona is.
A csatlakozási tárgyalások megkezdésének másik feltétele a szerbiai korrupció visszaszorítása és a privatizációs szerződések felülvizsgálata. Ezzel kapcsolatban Pásztor István a nagybecskereki Jugoremedija eladásának körülményeit hozta fel példaként, a vajdasági Magyar Szónak nyilatkozva. A vajdasági tartományi képviselőház elnöke –aki hétfőn szintén tárgyalt Jelko Kacinnal, az EP raportőrével – kijelentette, hogy Szerbiának megnyugtatóan, alkotmányosan rendeznie kell a Vajdaság státusát is, mert ilyen megoldatlan problémával az ország nem lehet az EU tagja. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetője szerint szükség van arra is, hogy a tartomány önálló irodával rendelkezzen Brüsszelben, amit a szerb alkotmánybíróság a közelmúltban elutasított. Jelko hozzáfűzte, hogy „őrültség” a kirendeltség működésének megakadályozása, hiszen ilyen irodája több szerb városnak is van Brüsszelben. A raportőr hozzátette: a Vajdaság az egyik legfontosabb érv Szerbia EU-tagsága mellett.
