A tetteseket szinte sosem fogják el, ám mivel a lopások a német–lengyel határ közelében történnek, a károsultaknak kétségük sincs afelől, hol kell keresni a tolvajokat: Lengyelországban. Már csak azért is, mert a bűncselekmények száma 2007 után ugrott meg – ekkor csatlakoztak a lengyelek a schengeni övezethez.

Szó, ami szó, a határok nélküli Európa nagyban megkönnyíti a tolvajok dolgát. A Lengyelországgal határos német tartományban, Brandenburgban – a Die Welt című napilap szerint – már annyira feldühödtek a gazdák, hogy azzal fenyegetőztek: kezükbe veszik az igazságszolgáltatást.

Erre a tartományi kormány gyorsan átcsoportosított néhány rendőrt a határ közelébe, csakhogy a felderítési arány nem növekedett.

Mossák a kezüket a lengyelek, és ujjal mutogatnak az ukránokra meg a litvánokra. Közülük kerülnek ki a bűnözők, Lengyelország legfeljebb a tranzitország szerepét tölti be – állítják. A német termelők eközben riasztóval és minden féle lopásgátló ketyerével szerelik fel a gépeiket, de a tolvajokat sem kell félteni: haladnak a technikával, és szorgalmasan lopnak tovább.

Még jövedelmezőbb biznisz persze az autók elkötése, és a német–lengyel villongás itt sem sokáig váratott magára. Mint a rendőrségi statisztikákból kiderül, Brandenburg tartományban a kocsilopások száma Lengyelország schengeni csatlakozása (tehát 2007) óta 250 százalékkal emelkedett. Frankfurt an der Oder határvárosban csaknem 500 százalékkal több gépjárművet lovasítottak meg ugyanebben az időszakban.

Elunta a bírálatokat a berlini lengyel nagykövet, Marek Prawda, aki (még ez év elején) azzal keltett feltűnést, hogy a Markische Oderzeitung című regionális német napilapnak úgy nyilatkozott: „Mindez azon ország rendőreinek a gondja, ahol az autókat ellopják. Felkészültebbnek kellene lenniük. Talán túl könnyű Németországban autót lopni.” Bezzeg Lengyelországban – tette hozzá – a kocsilopások számát sikeresen letornázták az 1999-es 72 ezerről a 2010-es 16 ezerre. (A rosszmájúak természetesen megkérdezhetik: esetleg máshol találtak utánpótlást a járműtolvajok?)

Hiába vezették be – a határellenőrzés megszüntetése után – az úgynevezett mélységi ellenőrzéseket (a rendőrök az ország belsejében is megállíthatnak autókat), ezek sem hozták meg a várt eredményt. A határátkelőknél álldogáló sok-sok rendőrt képtelenség pótolni, a bűnözők ma már pillanatok alatt kámforrá válnak a zöldhatáron átvezető erdei-mezei utakon. A lopott kocsik főként kelet-európai államokban találnak új gazdára, vagy szétszerelik és alkatrészenként értékesítik őket.

Ügyesen alkalmazkodtak az európai integrációhoz a tolvajok is. Ha már akadálytalanul átjutnak a jómódú Németországba, ahol a drágább autókat a legmodernebb riasztórendszerekkel védik, inkább megpróbálják elemelni a tulajdonosok kulcsait. Ehhez állítólag napokig figyelik az „áldozatokat” (mivel szerelték fel a kocsijukat, hol laknak, milyen menekülési útvonalak vannak arrafelé stb.), majd amikor akcióba lépnek, tettestársak kísérik őket több másik autóval.

Semmit sem bíznak a véletlenre a bűnözők. És persze a populista politikusok sem, akiknek nincs más dolguk, mint a határellenőrzés visszaállítását követelni. A – schengeni – kör ezzel bezárul.

Traktorok Németországban. A kelet-európai országokban is kelendők